A Fáraók átka:

Belzoni halála1823. tavaszán

Giovanni Belzoni Londonban felszállt egy hajóra, egy rozzant hatszemélyes bárkára, amelynek a résein magasabb hullámveréskor be-beömlött a víz. A feleségét is magával vitte. Tangerben szálltak partra. Április volt. Innen indulva akart átvágni a Szaharán és eljutni egészen Szudánig. De csak Fez városáig ért. A felesége onnan a megállapodásuk szerint visszautazott Angliába.Nemsokára azonban Belzoni is visszafordulni kényszerült. A tuaregek megakadályozták, hogy bennszülött kísérőivel együtt az ország belsejébe jusson. Így hát elhatározta, hogy hajóval utazik tovább Sierra Leone felé. Ott rejtélyes betegség támadta meg; lázrohamai és hallucinációi voltak.Belzoni egy orvostól ricinusolajat és ópiumot kapott. - Érzem magamon a halál kezét - mondta a súlyosan beteg felfedező. Egy hajóra vitték abban a reményben, hogy a sós levegő jót tesz majd neki. Belzoni félrebeszélt. Majd azt mondta: "Már csak néhány órám van hátra. Tudom."Ezekkel a szavakkal lehúzott az ujjáról egy ametisztgyűrűt. - Add át ezt agyűrűt a feleségemnek! - utasította a szolgáját. Még aznap délután meghalt, 1823.december 3-án.

Mi okozta Bilharz professzor halálát?
Belzoni haláláéhoz hasonlóan rejtélyes körülmények között vesztette életét Egyiptomban Theodor Bilharz, a harminchét éves német orvos és természettudás.Bilharz Kenzingenből származott, ahol apja Hohenzollern-Sigmaringen fejedelemnél volt kamarai tanácsos. A kis Theodor már az iskolában gyűjtötte a köveket,növényeket és bogarakat. Katalógust és saját archívumot készített és - a matematikától eltekintve - példás tanuló volt. Tizennyolc évesen Freiburgba utazott,hogy az ottani egyetemen orvostudományt, zoológiát, irodalomtörténetet, régészetetés antik művészettörténetet tanuljon. Két év után azonban Tübingenbe ment, hogy ott szerezze meg orvosi doktorátusát. A kar dékánja éppen ekkor hirdetett meg egytudományos versenyt. Ezen Bilharz is részt vett és munkájával ( A gerinctelen állatok véréről szerzett ismereteinek jelenlegi állásának bemutatása) első díjat nyert. Ezen dolgozat alapján a huszonöt esztendős Bilharz az államvizsgája után megkapta a doktori címet.Ezután a tübingeni és a freiburgi egyetemen folytatott kutatásokat.Tübingenben Wilhelm Griesinger belgyógyásszal dolgozott együtt, aki, miután az ötvenes évek elején az egyiptomi alkirály meghívta őt magához háziorvosának és egészségügyi igazgatónak, asszisztenseként magával vitte az ifjú Bilharzot is. Ő természetesen nem is álmodott arról, hogy hamarosan főnöke helyébe lép. Griesinger viszont másképpen képzelte el háziorvosi tevékenységét a királyi udvarban, ezért rövid idő múlva lemondott hivatásáról, Bilharz pedig átvette a helyét.Az archeológia iránt régóta érdeklődő Bilharz most végre kiélhette ezt a szenvedélyét is. Bilharz részt vett különböző ásatásokon, ahol két okból is szívesen látták: egyrészt széleskörű szakmai ismeretei, másrészt kiváló nyelvtudása miatt,amelynek segítségével gyakran közvetített az arab, angol és olasz kutatócsoportok között.Bilharz főként múmiák boncolásával foglalkozott. 1856-ban ugyanis a "leíróanatómia professzorává" lépett elő. Múmiakutatásait két dolog motiválta: Bilharz egyszerre tanulmányozta az antropológiát és a patológiát. Antropológusként 1857-ben négyszáz éves fennállása alkalmából a freiburgi egyetemnek ajándékozott egyláda egyiptomi koponyát. Patológusként az egész évezredek óta honos, mindaddig megmagyarázhatatlan trópusi betegség, a róla elnevezett bilharziasis kórokozójának felfedezésével. Ezt a betegséget egy apró, 12 mm hosszú szívóféreg, a Nílus iszapjában élő Schistosoma haematobium okozza. Ennek az élősködőnek az elmeszesedett petéit már a múmiák veséjében is megtalálták.Abban az időben, amikor Theodor Bilharz Egyiptomban végezte kutatásait, a Nílus menti népek állandó félelemben éltek a járványok miatt. A pestis, a tífusz és a kolera ugyan nem szedett több áldozatot, mint az idők folyamán bármikor, de Robert Koch és Louis Pasteur bakteriológiai felfedezései nyomán a nagy tömegekhez is eljutott ezen betegségek okainak és a gyógyítás lehetőségének híre.1858. nyarán, amikor négy európai turista a gizehi piramisoknál és a Királyok Völgyében tett látogatása után néhány napon belül meghalt, senkinek nem jutott eszébe a fáraók átka, mindenki csak pestisről meg tífuszról beszélt. A közvélemény megnyugtatására a négy tetemet Alexandriában felboncolták. A halál okaként keleti pestist, a pestis tüneteit mutató tüdőgyulladást, petechiás lázat és typhus icterodestjelöltek meg. Az osztrák sebész, Alexander Rejet és honfitársa, Georg Lautener anatómusprofesszor nem sokkal később az alexandriai egészségügyi igazgatóságtagjai lettek. Állításuk szerint a boncolás eredményét meghamisították; ők legalább is nem találtak elfogadható magyarázatot a négy turista halálára.A jegyzőkönyv meghamisításának az lett a következménye, hogy az alexandriai hatóságok vesztegzárat rendeltek el a kikötővárosban, ami az egyiptomigazdaságot igen súlyos helyzetbe hozta. Csak Lautner és Rejer tanácsára vonták vissza a kissé elhamarkodott intézkedést. Csupán azért említettem ezt az esetet, mert jól mutatja, mennyire lehetett komolyan venni az akkori Egyiptomban a halotti bizonyítványon szereplő halálokot.Theodor Bilharznak, aki 1858 óta az Egyptian Society alelnöke volt, egyre több reprezentatív feladatnak kellett eleget tennie és nyelveket beszélő, műértőemberként a világ minden tájáról érkező neves személyiségeknek bemutatni Egyiptom archeológiai szempontból figyelemre méltó látnivalóit. 1862 nyarán II.Ernő, Coburg-Gotha hercege látogatott Egyiptomba. A herceget mindenek előtt a vadászat érdekelte, a feleségét viszont inkább a Királyok Völgye. Bilharz professzor kapta a megbízást, hogy kísérje el a hercegnét Luxorba. A visszaúton Kairóba Bilharzot heves láz fogta el. Amikor Lautner professzor erről értesült, a saját házába vitette Bilharzot. Tizennégy napig feküdt kómában; utána meghalt anélkül, hogy visszanyerte volna az eszméletét. Lautner nem tudta kideríteni a halál okát. Bilharzot hivatalosan tífusz vitte el. Lautner ezt tagadta, állítása szerint barátja és kollégája valamilyen titokzatos láz áldozata lett. De honnan eredt és mi idézte elő?