A Fáraó átka

Felfedező a Királyok Völgyében.


A thébai Halottak Városának múlt század eleji hétköznapjairól számol be Belzoni később publikált, Narrative of the Operations and Recent Discoveries is Egypt and Nubia (Elbeszélés az egyiptomi és núbiai munkálatokról és új felfedezésekről) című könyvében.Egyik nap felfedeztem egy olyan szűk folyosót, hogy alig tudtam magam átpréselni rajta. Bent annyi múmia volt egymás hegyén-hátán, hogy szinte minden mozdulatomnál hozzáértem egy-egy néhai egyiptomhoz. Mivel a folyosó lefelé lejtett, a saját súlyom is előre húzott. Nem tudtam megakadályozni, hogy jó néhány kar, láb vagy koponya rám ne zuhanjon. Így egyik üregből a másikba jutottam.Mindegyik helyiség tele volt múmiákkal. Egyesek egyenesen álltak, mások a fejük tetején.A számtalan szerény körülmények között eltemetett vagy értékeitől már megfosztott múmia mellett Giovanni Belzoni sok-sok csalódás után kultúrtörténeti szempontból jelentős leleteket is talált. Sok sziklasírban ugyanis ekkor már fellahok laktak családjaikkal és állataikkal együtt. Belzoni annál lelkesültebb volt, amikor 1817-benegy fáraónak, Ramszesz fiának, I. Széthinek a sírjára bukkant, amely már egy esztendeje foglalkoztatta. Anyagi érdekeltsége mellett tudományos érdeklődése is fokozatosan kifejlődött.A leletekről rajzokat és másolatokat készített. - Ez a felfedezés - írta naplójába- kárpótolt minden eddigi fáradságomért. Talán ez volt életem egyik legszebb napja.50 - Belzonin valóságos kincskeresési láz vett erőt. Rendkívüli érdeklődéssel fordulta Khephrén-piramis felé, amelynek a sírkamrához vezető bejáratát senki nem ismerte.Belzoni megjegyzi: "A vállalkozásom óriási jelentőségű volt. Meg voltam róla győződve, hogy ha kudarcot vallok, az egész világ gúnyának céltáblájává válok:"Az amatőr régész ezért a 136 méter magas építmény minden egyes kövét alaposan megvizsgálta, de bejáratnak nyomát sem lelte. Belzoni biztos volt a dolgában: ha a bejárat nem a piramison található (mint az akkor már megnyitott Kheopsz-piramis esetében), akkor valahol a föld alatt kell lennie.A piramis északi pereménél homokdűnék emelkedtek. Belzoni ezeket egy sebtében toborzott munkáscsapattal elhordatta. És valóban: a homok alól előtűnt egy folyosó, amelyet nyilvánvalóan sírrablók vájtak utólag. Félúton járva a nem éppen szűk járatban hirtelen egy kőtömb zuhant le fentről. Belzoni leírása alapján 1,80x1,20méteres volt. Egy egyiptomi munkás alsó végtagjaival beszorult alá, de a térdig érőhomok megmentette az életét és kiszabadulhatott.A köveken elvégzett kopogtatási próbák alapján életveszélyesnek tűnt továbbmenni. Minden kőtömb mozgott. Belzoni kétségbeejtő helyzetben volt.Napokig álldogált a valamivel nagyobb méretű Kheopsz-piramis előtt, amelynek közepén ott tátongott a Ma'mun által vágott hatalmas lyuk. Vázlatokat készített az alaprajzáról és a felépítéséről, összehasonlította az égtájakat és a homokfúvás irányát,míg végül arra a következtetésre jutott, hogy a bejáratnak távolabb kelet felé kell lennie.Három homokkal borított gránittömb megerősítette Belzoni gyanúját.Mögöttük újabb, ferdén lefelé vezető folyosó nyílt meg, amely harminc méter után egy óriási kőhasábokból emelt falnál ért véget. Harminc napig tartott, mire Belzoni emelőszerszámok segítségével ki tudott törni egy követ a falból és a nyíláson átbújhatott.Giovanni Belzoni egy több gyertyából sodort fáklyát vitt magával. A folyosó vízszintesen vezetett tovább. A tájékozódás nem esett nehezére. A járat rendszer hasonló volt a Kheopsz-piramiséhoz.Amint tovább haladtam nyugat felé - írja Belzoni -, meglepődtem, hogy egy földbe vájt sírboltot találtam. Csak kövek és pár csont volt benne.Amikor Belzoni a sírkamra egyik falán a következő feliratot olvasta, a csalódása leírhatatlan volt: "Muhammed Ahmed kőfaragó mester bontotta ki, Osmanmester és Ali Muhammed király is mindvégig jelen volt." Belzoni tehát néhány száz évvel elkésett.Még ha az iménti vállalkozást nem is koronázta siker, Belzoni az általa felfedezett sírokból nem kis tőkére tett szert. A Széthi sírjában talált szarkofág önmagában húszezer márkával gazdagította őt. 1820-ban visszatérve Angliába Belzoni közszemlétre tette a leleteit. Ezzel ismét elegendő pénzt gyűjtött egy újabb afrikai felfedezőúthoz.Egyiptomot azonban soha többé nem látta. Mégis a fáraók átka sújtotta őt is?