A Fáraó átka:

Megérkezik Belzoni

Nem kevésbé rejtélyes Giovanni Belzoninak, az Egyiptomban kutató szakembernek legszínesebb egyéniségének korai halála. Belzoni, egy padovai borbély fia sok szakmába belekóstolt, mielőtt múmiák kiásására adta a fejét. Vallásos szülei papnak szánták. Ő ehelyett cirkuszi artista, erőművész, színész, operaénekes, mérnök és utazó-felfedező lett. Talán egyszerűbb azt felsorolni, mi nem volt Belzoni.Életének jelentős részét mindenesetre hazájától, Itáliától távolt töltötte.Angliában, Portugáliában és Afrikában élt. Egy színésztársulattal érkezett Angliába és mivel olasz lévén erősen törte az angolt, a szükségesből erényt kovácsolva pantomim mesterként lépett fel. Egyik liszaboni tartózkodása idején feleségül vette az akkoriban igen híres opera énekesnőt, Angelica Valabreque-t - kolléganőjét; Belzoni ugyanis időközben operaénekessé lépett elő.Önmaga számára is megmagyarázhatatlan kényszert érzett. Ez hajtotta őt egyik helyről a másikra, és miután jó tucat foglalkozást kipróbált, már végül az"utazó"-nál maradt. Névjegykártyát nyomtatott, amelyen a neve alatt ez állt: Tha Celebrated Traveller - a híres utazó.Belzoni rajongott Afrikáért. Felfedezőként bejárta Nyugat-Afrikát, hogy megpróbálja tisztázni azt az annak idején sokat vitatott nézetet, amely szerint a Nílus és a Niger ugyanaz a forrás nélküli, de két torkolattal rendelkező folyó. Belzoni 1815-ben érkezett először Egyiptomba. Nem mint énekes vagy régész, hanem mint feltaláló. Szerkesztett egy vízkereket, amelynek a teljesítménye négyszer meghaladta a hagyományosét, és felkínálta a szabadalmat a mindenható Muhammed Ali szultánnak. Miután a felség köszönettel elutasította az ajánlatot, a "híres utazó" más elfoglaltság után nézett: régész lett.Az időpont éppen kedvező volt. Napóleon egyiptomi hadjárata óta az egyiptomi tárgyak, régiségek igencsak kelendőek voltak az egész világon. A Nílus-menti csodaországból származó rajzokért, festményekért és archeológiai leletekért jó árat fizettek mindenütt. Az erőművész tehát munkához látott. Öt évig kutatott elásott kincsek után, és amit nem tudott elérni a fejével, azt megszerezte legendás ereje vagy robbanószer segítségével.Belzoni a svájci Johann Ludwig Burckhardt (1784-1817) közvetítésével jutott az egyiptomi brit főkonzulhoz, aki a Luxorban talált óriási Memnon-mellszobor szállítójaként alkalmazta őt. Alexandriába vitte a szobrot, ahonnan tovább küldtékLondonba. Minél több régiséget szállított Belzoni (egy obeliszk egyszer rakodásközben a Nílusba esett, de ő kihalászta onnan), annál jobban vágyott rá, hogy ő maga is ásatásokat végezzen.