A fáraók átka:

A rosette-i kő


1801-ben Jacques-Joseph Champollion Grenoble-ba vitte az öccsét, hogy az jobb iskolába járhasson. Itt egy újság tett döntő hatást az ifjabb Champollion életére.Jacques-Joseph ugyanis - elnyomott szenvedélye utolsó visszhangjaként - előfizetője volt a Courier de l’Egypte című folyóiratnak.Ez az újság egy nap hírt adott egy kőről, amelyet Napóleon csapatai a Nílus-deltában, egy Rosette nevű falu közelében találtak, és amely újabb lendületet adott a hieroglifák megfejtésének.Ez a kő bazaltból volt. Három szöveget tartalmazott különböző írásjelekkel:hieroglifákat, alatta feltehetően kopt vagy démotikus írást, ez alatt pedig görög írást.A görög szöveget könnyen megfejtették. Egy i. E. 196-ból származó köszönőlevél volt, amelyet memphisi papok írtak Ptolemaiosz Epiphanész királynak. Ötödik Ptolemaiosz ugyanis nemrég került trónra és nagy népszerűségnek örvendett, mert a papok még be nem fizetett adóit elengedte, új bevételi forrásokat biztosított a templomok számára és háború esetére különleges óvintézkedéseket hozott a templomok védelme érdekében. V. Ptolemaiosz nagyobb ajándékokat áldozott az istenként tisztelt ápisz- és mneviszálatoknak, mint az az egyiptomi királyoktól korábban megszokott volt. Ezt a papok jó alkalomnak vélték és elkészítették neki ezt a követ az alábbi tiszteletteljes megszólítással:Ptolemaiosz, aki örök életű és aki Ptah kegyeltje vagy, Ptolemaiosz király és Arszinoé királynő fia, aki oly sok jót tettél a templomoknak és azok lakóinak és mindazoknak, akik az uralmad alatt állnak, mivel isten vagy, egy isten és egy istennő fia, Hórusszal egyenrangú, Ízisz és Ozirisz fiával, aki az apját védelmezte.Nem látszott abszurdnak az a feltételezés, miszerint a görög szöveg tartalma megegyezik a két fölötte állóéval. A rosette-i követ lemásolták, lerajzolták és öntvényeket készítettek róla. A tudósok a világ minden táján igyekeztek megfejteni az írásjeleket. A középső szöveg az akkoriban beszélt démotikus nyelvként ismerték fel.Jean-Francois Champollion tizenegy évesen határozta el, hogy megfejti a rosette-i kövön olvasható jeleket. A tudásvágytól égő ifjú hatalmas energiáját mutatja, hogy huszonegy éven át kitartóan foglalkozott ezzel a problémával.Huszonegy évig, miközben egyre közelebb és közelebb került a titokhoz.Amikor 1807-ben Champollion tizenhét esztendősen befejezte az iskolát és a Tudományos Akadémia tagja lett, a kopt nyelvvel, a hieratikus nyelv fejlődésével és az abból eredő démotikus nyelvvel foglalkozott. A kopttal összehasonlítva felfedezte,hogy a hieroglif írás nyolc személyes névmást használ, amelyek analóg hangjeleknek felelnek meg. Ebből arra lehetett következtetni, hogy ez az írás nem csak szimbólumokból áll. Champollion a rosette-i kövön 486 görög szót számolt össze, de 1419 hieroglifát. A továbbiakban ugyanúgy járt el, mint régen, amikor még írni és olvasni nem tudván a Biblia kívülről ismert szövegét összehasonlította az írásképpel.Feltételezhető volt, hogy a fáraók nevei és a többi tulajdonnév mindhárom nyelven ugyanúgy hangzik. Az angol természettudós, Thomas Young a leggyakoribb ismétlődések alapján Ptolemaiosz nevét már megfejtette. Champollion kerülő utat választott. Rajzos másolatokat rendelt egy obeliszkről, amelynek görög nyelvű feliratából tudta, hogy Kleopátra neve gyakran előfordul rajta. A hangjeleket besorolta a saját rendszerébe és felismerte az I, P és T betűket, amelyek Ptolemaiosz nevében is megtalálhatók. Így már tudta, hogy a jelek nem szótagokat jelölnek,hanem önálló hangokat. A Kleopátra nevében álló L előtt tehát K-nak vagy C-nekkell állnia. Miután Champollion 1822. Szeptember 14-én több, fáraók neveit is tartalmazó szöveg másolatát megkapta, kettőt azonnal megfejtett: Ramszeszét ésThotmeszét. Semmi kétség. Champollion megoldotta a hieroglifák rejtélyét.-Je tiens I’affaire (Megvan) - kiáltotta lelkesülten a bátyjának, Jacques-Josephnek,karját a magasba emelte, majd mint akit villámcsapás ért, összeesett. Öt napig eszméletlenül feküdt, amiről több szerző is említést tesz. Adolf Erman is beszámol erről.Amikor Champollion magához tért, furcsa látomásokról beszélt és az általa megfejtett neveket mormolta.Felfedezését 1822. szeptember 27-én közölte a párizsi akadémiával. Az egyiptológia professzorává nevezték ki és 1828-ban a tudomány szolgálatában Egyiptomba küldték. Egy pisai professzorral, Ippolito Rosellinivel együtt vezették a X. Károly király és a toscanai kormány által szervezett expedíciót. Gyermekkori álma beteljesült; ez azonban a halálos ítélete is volt egyben:Champollion közvetlenül a hazatérte után meghalt. Hogy valójában mi okozta a halálát, az soha nem derült ki. Negyvenkét éves volt.