A fáraók átka:

Hallucinogének

Amikor Dümichen visszatért Németországba, szánalmas állapotban volt. Alig tudott egy mondatot befejezni, csapongtak a gondolatai. De ami a legrosszabb volt: így is írt.A kiadói emiatt igencsak elkeseredtek. Így pl. a Baedecker, amely Dümichent bízta meg egy Felső-Egyiptomról szóló kötet megírásával. A könyvet végül semmitmondó tartalma miatt bezúzták. Az Oncken kiadó, amely világtörténelmi sorozatából az Egyiptom című kötet elkészítését Dümichenre osztotta, ugyancsak rossz tapasztalatokat szerzett. Dümichen csak írt és írt. Háromszáz oldal után a megbízó csodálkozva állapította meg, hogy a professzor még mindig nem ért a bevezetés végére.Amerikai tudósok megfigyelései szerint ezek a tünetek meglepően emlékeztetnek bizonyos drogok pszichikai hatására. Ismeretes, hogy sok, látszólag teljesen egészséges embereknek látens skizofréniája van, de a betegség sohasem mutatkozok rajtuk. Pszichotomimetikumok és hallucinogének okozhatnak tudathasadást, főleg ha ezek a szerek hirtelen nagy koncentrációban érik a szervezetet.Dr. John Griffith, amerikai amfetamin-szakértő az alábbiakra emlékezik:„Volt egyszer egy végzős tanítványom, aki amfetamin-származékokat szedett. Egyik nap feltettem neki egy kérdést, amire nem tudott válaszolni. Ez annyira dühítette őt,hogy fogott egy e témába vágó könyvet és kívülről megtanulta mind a 453 oldalát.„Egy másik amerikai orvos megemlít egy egyetemistát, aki kábítószer hatása alatt az egész vizsgáját a lap első sorába írta.Amint később majd látni fogjuk, a régi egyiptomiak nagyon is jól ismerték a kábítószereket. Ma pedig tudjuk, hogy léteznek drogok, amelyek rendkívül könnyen -pl. ha piszkos kezünket a szánkhoz emeljük - bejuthatnak a szervezetbe és ott kifejthetik hatásukat.Ennek példája lehet az LSD „véletlen” felfedezése, amikor is Dr. Albert Hofmann, svájci gyógyszerész 1938-ban a baseli Sandoz AG kutatólaboratóriumában egymilliomod (!) grammot juttatott a szájába a szerből és negyven perccel később látomásai támadtak. Ilyen kis mennyiség átviteléhez valóban elegendő, ha meg fogunkegy tárgyat, majd az ujjunkkal az ajkunkhoz érünk.De más módja is akadt, hogy az ember feldobódjék. Az ásás, a kutatás, a felfedezés jó néhány embert extázisba hozott. Úgy tűnt, mintha a fáraók átka mágikus erővel válogatná ki az áldozatait. Mintha kiváló emberek életüket áldoznák a tudományért. Vagy mintha a régészeknek az egyiptomi ásatásokról megbomlott elmével kellene visszatérniük.

Francois Champollion rövid élete Ha még messzebbre utazunk vissza az időben, rálelünk a már-már legendás hírű Jean-Francois Champollionra, akinek sikerült megfejteni a hieroglifákat. Ő volt az, aki ezzel a teljesítményével megteremtette a további kutatások feltételeit.A hieroglifa szó az ógörög IEROGLIFIKA GRAMMATA (szent írásjelek)kifejezésből ered. És valóban, ezeket a rajzokat az antik görög időktől kezdve egészen az újra felfedezésükig titokzatos, misztikus, szent jeleknek tekintették. A 18.Század végéig a kutatók komolyan hitték, hogy mágikus tartalmuk van, ezért inkábbnem is foglalkoztak velük. A német-dán régész, Zoega volt az első, aki - igaz,eredménytelenül - közelebbről megvizsgálta ezeket az ábrákat. Bár Zoegának nem sikerült megfejtenie a hieroglifákat, korántsem lényegtelen felismerésre jutott,amelyből később Champollion is kiindult: Zoega rájött, hogy egyes, ovális keretbe foglalt jelek egy-egy fáraó nevét jelölik.Champollion csodákban gazdag, rövid élete sorsszerű vonásokat mutat. És nem csak azért, mert Jean-Francois apjának, aki a dél-franciaországi Figeacban voltkönyvkereskedő, egy jósnő megjövendölte, hogy fia születik, aki „utat mutat a következő évszázadoknak”. Az idősebb Champollion mindent megtett, hogy ezt megakadályozza - sikertelenül.Az 1791-ben született Jean-Francois rendkívüli képességei már az első években megmutatkoztak. Még öt esztendős sem volt, amikor az anyjával részleteket olvastatott a Bibliából, amelyeket azután szóról szóra felmondott. Legifjabb gyermekének túl korán jelentkező tehetségétől tartva az apja megtiltotta a felolvasásokat. A fiút ez arra indította, hogy a házi könyvkereskedésből elcsenjen egy Bibliát és azt titokban tanulmányozza. A kis Champollion ekkor ugyan még nem tudott írni és olvasni, de kívülről ismerte a Biblia valamennyi oldalát és tudta, hogy az egyes részek hol találhatók. Összehasonlította tehát a beszéd hangjait a nyomtatott szöveg hosszával, megkereste az egyezéseket és megállapította, hogy a francia kiejtés gyakran eltér a szavak írott formájától. Jean-Francois játszva tanult, felismerte aszótagok funkcióját és a szórend szabályait még mielőtt iskolába járt volna.Apja a helyi iskolába járatta a fiút. A világért sem akarta, hogy csodagyerek váljék belőle. De Jean-Francois bátyja, Jacques-Joseph felismerte a kicsiben a zsenit.Jacqes-Joseph maga is tragikus sorsú alak volt. Egyetemre járt, egyiptomi művészettörténettel foglalkozott és minden kapcsolatát latba vetette, hogy Napóleon őt is magával vigye az 1798-as egyiptomi hadjáratára. Csakhogy Napóleon, akit a hadserege mellett tudósok egész csoportja is elkísért Egyiptomba, Jacques-JosephChampollion nélkül ment el. Ő erre szögre akasztotta a tudományt, Grenoble-baköltözött és felcsapott kereskedőnek.