A Fáraók átka

Egy régi-régi átok


A régészekben kétségtelenül nehéz közös tulajdonságokat találni. Erre többször is rá kellett jönnöm e könyv kapcsán végzett kutatásaim során. És itt nem csak az általuk képviselt különféle elméletekre gondolok, hanem elsősorban viselkedésük, jellemük különbözőségeire. Németországban is találkozhatunk régészekkel, akik a fáraók átkát színtiszta ostobaságnak tartják, és olyanokkal is, akik semmi pénzért be nem tennék a lábukat egy fáraó sírjába. Amikor egy müncheni régésztől azt tudakoltam, mitől fél a fáraósírban, sokat sejtetően azt felelte: „Az istenektől!”Nézetem szerint ha a fáraók átka nem csupán a Tutanhamon-sír felfedezéséhez kapcsolódó egyedülálló véletlen, akkor a rejtélyes halálesetek már korábban is előfordultak volna.Manapság az állami archívumokban megtalálhatók a régészeti felfedezések és elméletek pontos leírásai, de az érintett tudósokról - avagy kalandorokról - vajmi keveset tudunk. A legjelentősebb egyiptológusok utáni nyomozásaim azonban elgondolkodtató tényeket tártak fel. Olyan tényeket, amelyek tanúsága szerint a fáraók átka már másfél évszázaddal ezelőtt is hatott. És mindig olyan kutatókra sújtott le, akik hosszabb ideig tartózkodtak Egyiptomban és kapcsolatban álltak valamelyik ásatással.A straszburgi Johannes Dümichen professzor, egy sziléziai lelkipásztor fia,akit apja szintén papnak szánt, nagy-nagy nélkülözések közepette elutazott Egyiptomba és Núbiába. Ott valódi megszállottsággal vetette magát egy olyan munkába, amely a kezdetleges fényképészet idején rendkívül értékesnek bizonyult:Dümichen templomok és sírok feliratait másolta le. Gyakran heteket töltött a föld alatt vagy egy-egy romban. Eközben különös változás zajlott le benne. És ez mi mással lenne magyarázható, ha nem olyan hatásokkal, amelyek ebben az esetben nem a testet, hanem a pszichét támadták meg? Ám ha Dümichen professzor esete egyedülálló lenne, nem is foglalkoznánk vele. Csakhogy az övé csupán egy a sok közül.Dümichen egyszerre elkezdett fantáziálni. Egyértelműen a kezdődő skizofrénia tüneteit mutatta. Órák hosszat mesélt olyan archeológiai élményeiről,amelyek egészen biztosan nem élhetett át. Mindenkinek beszámolt pl. egyik munkájáról Petemenóphisz thébai sírjában, amely „úgy bűzlött a denevérektől, hogy csak úgy tudtam dolgozni, ha narancshéjat kötöttem a szám elé.”