A Fáraók átka

Imhotep, a sokoldalú zseni


Walter Emery 1964. Október 5-én látott hozzá ahhoz a munkához, amelyet élete főfeladatának tekintett: Imhotep sírjának kereséséhez.Imhotep rendkívül érdekes figura. Emery szerint „ő az első orvos, aki kiemelkedik az ókor ködéből”. A legelső fáraók idején élt Imhotep olyan természettudományi ismeretekkel rendelkezett, amelyekért a nép a gyógyításisteneként tisztelte őt. De ezenkívül Dzsószer fáraó építésze és tanácsadója is volt egyben, a „Felső- és Alsó-Egyiptom királyának munkálatait irányító vezető”. Ő építette Dzsószer lépcsős piramisát és állítólag ő találta fel az írást és a naptárat is,tehát igazán sokoldalú lángelme volt.Mivel még ma sem ismerjük a sírját, feltételezhető, hogy a sírrablók még nem fosztották ki. E mellett szól az az építészeti szaktudás is, amelynek felhasználásával Imhotep már életében készíthetett magának sírt. Másfélét, mint Dzsószeré, de nem kevésbé nagyszerűt. Emery tisztában volt azzal, hogy Imhotep sírja legalább olyan óriási jelentőségű lenne az Óbirodalom történelme szempontjából, mint Tutanhamonsírjának felfedezése volt az Újbirodalom számára. De a sivatag mely pontján kell leszúrni az ásót?Az első próbaásások egyértelművé tették, hogy az egész völgy tele van az első dinasztiák idejéből származó építményekkel. Ezeknek a síroknak (masztabák) a nagy része csupán azért maradt meg, mert a ptolemaioszi korban kavicsokkal szórták be azokat. Nemigen voltak három méternél magasabbak, így a terület feltöltésével a későbbi nemzedékek további helyet nyertek új épületeik számára.Az Illustrated London News 1965. Március 6-i számában Emery professzor ezt írja:Már évek óta foglalkoztat az a völgy, amely az észak-Szakkarai ősi temető nyugati szélén terül el. Az egész vidéket ptolemaioszi és római kori cserepek borítják. Ezek az Abydos-béli Umm el-Quab-ban talált leletekre emlékeztetnek. 1956-ban még az Egypt Exploration Society munkálatainak befejezése előtt két próbaásást végeztem a területen, amikor is III. dinasztia korabeli falakra bukkantam. Megtaláltam két szentbika sírját, valamint íbiszmúmiák agyagedényekbe zárt maradványait. Némely kutató ugyan már az ötvenes években tudta, hogy a földalatti folyosókon íbiszsírok vannak,de valamilyen okból eddig senki sem ismerte fel, hogy azok a III. dinasztia sírjaihoz tartoznak...Tekintettel arra a széles körben elfogadott nézetre, mely szerint Imhotep sírja valahol az ősi temetőben található - ahogyan azt Firth, Quibell és Reisner is hitte -, a bika - és íbisztetemek arra engedtek következtetni, hogy elhelyezkedésük folytán kapcsolatban állnak valamilyen sírral. A külső körülmények mindenesetre arra utalnak, hogy a ptolemaioszi és a római korban a környék zarándokhely lehetett.Célját szem előtt tartva Emery egyre lázasabban dolgozott. 1964. December 10-én tíz méter mélyen egy III. dinasztia-kori sír aknájára bukkant. Egy bonyolultan elágazó labirintus tárult fel előtte: oldaljáratok, befalazott átjárók és bennük számtalan mumifikált íbisz. Itt szemmel láthatóan több generáció útja találkozott. Egyptolemaioszi kori szobor megerősítette Emeryt abban, hogy jó nyomon jár. A szobortalapzatán megjelölték a gyógyítás istenének tiszteletére rendezett ünnepeket. Ezek egyike minden évben ismétlődött halálának évfordulóján. Imhotepet úgy említették,mint aki „a nagy Dehanban nyugszik, a barlangban, amely oly kedves a szívének.”-Elképzelhető - vélekedett Emery professzor -, hogy az említett barlang ez a hatalmas földalatti labirintus.Ekkor már nem fért hozzá kétség, hogy Emery Imhotep nyomára lelt. Csak azt nem tudta, hogy napok vagy évek választják még el a nagy felfedezéstől. - Nekem sokkal több kétségem volt, mint Emery professzornak - mondja az asszisztense, Ali el Khouli -, végül már szinte biztos volt benne, hogy hamarosan megtalálja Imhotepet .Ahogy egykor Ariadné a krétai Minosz labirintusában, a régészek is madzagot kötöttek a csuklójukra, hogy kitaláljanak a zegzugos útvesztőből. Rajzokat készítettek és a már felderített szakaszokat kipipálták. Aztán felfoghatatlan dolog történt: több hónapos földalatti munka után Emery felismerte, hogy egyik járat sem vezet Imhotep sírkamrájához.Csalódott, de nem keseredett el. Úgy vélte, ha nem is sikerül megtalálni a sírt,az még nem jelenti, hogy az nincs is kapcsolatban a labirintussal. Éppen ellenkezőleg: olyan rafináltan építették meg, hogy minden ésszerűnek látszó kutatás értelmetlen.Ebből kifolyólag Emery másutt kezdett ásni. Hiába. A nagy dicsőség, Imhotep sírjának felfedezése nem adatott meg neki.De miért kellett Emerynek meghalnia?Számos archeológus sorsát követtem nyomon. Szerettem volna megtudni,hogy akadnak-e párhuzamok a különböző tudósok életmódjában vagy halálában.Életükben - amint arra rövidesen kitérek - alig fedeztem fel azonosságokat, eltekintve attól a megszállottságtól, amellyel a hivatásukat űzték. De akadt egy sor különös,véletlen egybeesés.