Öööö ...

 

A magyar, állami rasszizmus, ideológiai diszkrimináció az országon belül is és egy kisebbség máris zavartalanul "garázdálkodhat” 2018. április 29. - 17:06  VÉLEMÉNY
 

Minden eléggé elhatárolható kulturális csoport hajlamos arra, hogy önmagát külön egyedi fajnak tartsa! 

Forrás: hirek.ma

Ugyanakkor más, vele összehasonlítható közösségek tagjait nem tartja teljes értékű embereknek.

Sok bennszülött nyelvben saját törzsük megnevezése nemes egyszerűséggel "ember" -t jelent. Ezért a szomszédos törzs tagjának agyonverése nem jelent tényleges gyilkosságot. A látszat fajképzésnek ez egy nagyon veszélyes következménye, mert megszünteti azt a gátlást, ami megakadályozza fajtársa megölésében, ugyanakkor a fajtársai által kiváltott intraspecifikus agresszió, hatásos marad.

Az ellenséggel szemben olyan dühöt érzünk, amit csak más ember iránt érezhetünk, még a leggonoszabb ragadozóval szemben sem, ezért nyugodtan le is lőhetjük, mert valójában nem is ember. Magától értetődő, hogy ennek a meglovaglása a háborús uszítók bevált praktikái közé tartozik. Nagyon nyugtalanító jelenség, hogy a mai fiatalok az idősebbeket teljesen egyértelműen látszatfajként kezdik kezelni. Az egymással versengő ellenséges etnikai csoportok fontosnak tartják, hogy viseletükkel is különbözzenek egymástól. Közép-Európában már régen eltűnt az egyes területekre jellemző népviselet, csak Magyarországon maradt meg teljes pompájában, az országnak abban a részében, ahol szlovák és magyar falvak sorakoznak sűrűn egymás mellett.

 

A nem racionális kulturális tudáskincs túlzott lebecsülése és egyidejű, ugyanilyen mértékű felértékelése annak, amit az ember, mint „homo faber”, az eszével hoz létre, nem az egyedüli, de még csak nem is a döntő tényező, ami kultúránkat pusztulással fenyegeti.

A nagyképű felvilágosodottságnak semmi alapja nincs arra, hogy ellenségesen lépjen fel az átvett tradíciókkal szemben, és úgy viszonyuljon azokhoz, mint a biológus az öreg parasztasszonyhoz, aki azt bizonygatja, hogy a bolha a levizelt fűrészporból lesz. A mai fiatalok nagy része lenéző megvetést tanúsít szülei iránt, semmi gyengédséget. A mai fiatalság "forradalmát" olyan gyűlölet táplálja, amely közeli rokona valamennyi válfaja közül az egyik legveszélyesebbnek és legnehezebben leküzdhetőnek, nevezetesen az etnikai gyűlöletnek.

Más szavakkal, a forrongó fiatalság úgy viselkedik az idősebb generációval, mint ahogy egy kulturális vagy etnikai csoport viszonyul az idegenhez és ellenségeshez.

Erik Erikson volt az, aki elsőként rámutatott arra, milyen messzemenő egyezések találhatók az egymástól független etnikai csoportok eltérő kultúrtörténeti fejlődése és a törzsfejlődésben az alfajok, fajok és nemzetségek fejlődése között. "Pseudo-speciation"-ről  azaz "látszatfajképződés"-ről beszél.

Vannak olyan kultúrtörténeti rítusok és társadalmi magatartás normák, melyek egyrészt összetartanak kisebb-nagyobb kulturális közösségeket, másrészt el is különítik őket egymástól.

Egy bizonyosfajta "manír", egy dialektus vagy az öltözködés módja egy olyan közösséghez való tartozás jelképe lehet, amit hasonló módon szeret és védelmez, mint a közösség személyesen ismert és szeretett tagjait.

A saját kultúra jelképeinek ilyen felfokozott nagyrabecsülése más, vele összehasonlítható kulturális egységek jelképeinek ugyanilyen mértékű lebecsülésével jár.

Minél hosszabb ideig fejlődik két etnikai csoport egymástól függetlenül, annál nagyobbak lesznek közöttük a különbségek, és ezekből rekonstruálhatjuk, hasonlóan, mint az állatfajok jellemzőkülönbségeiből, a fejlődés folyamatát.

Mindkét esetben biztonsággal feltételezhetjük, hogy a jobban elterjedt, nagyobb egységeket jellemző jegyek a régebbiek.

Minden eléggé élesen elhatárolódó kulturális csoport hajlamos arra, hogy önmagát külön egyedi fajnak tartsa, ugyanakkor más, vele összehasonlítható közösségek tagjait nem tartja teljes értékű embereknek.

Büszkén hordják népviseletüket azzal az egyértelmű szándékkal, hogy a másik etnikai csoport tagjait bosszantsák vele.

Ugyanígy viselkedik a forrongó fiatalok számos csoportja is, akiknél meglepően kedveltek az egyenruhák, pedig állítólag elutasítanak mindent, ami militarizmus.

A beatnikek, teddyboyok, rockok, modok, rockerek, hippik stb. csoportjait a "szakember" ruházatuk alapján éppoly könnyen és biztosan felismerheti, mint hajdanában a K. U. K-ezredek bakáit.

Illem és szokások tekintetében is arra törekszik a forrongó ifjúság, hogy a lehető legnagyobb mértékben eltávolodjon szüleitől, de nem úgy, hogy egyszerűen nem vesznek tudomást a szokásos viselkedésről, hanem minden egyes részletre figyelve, annak pont az ellenkezőjét teszik.

A szülői tilalmak felrúgásának erős vágyával magyarázható az is, mikor a lázadó diákok a nyilvánosság előtt végzik testi szükségleteiket, mint ez a bécsi egyetemen is gyakran megtörtént.

Ennek a feltűnő, inkább bizarr magatartásformának a motivációi egyáltalán nem tudatosak, és az illető fiatalemberek különböző, néha igazán meggyőző látszatmagyarázatokat adnak: azért tiltakoznak, mert gazdag szüleik érzéketlenek a szegényekkel és az éhezőkkel szemben, tiltakoznak a vietnami háború, az egyetemi hatóságok zsarnoksága, mindenféle "Establishment" ellen, de érdekes módon csak ritkán ítélik el Magyarország és Csehszlovákia szovjet megszállását.

Valójában ezek a cselekedetek mind kivétel nélkül az idősebb generáció ellen irányulnak, tekintet nélkül arra, hogy milyen politikai nézeteket vallanak.

A baloldali radikális professzorokat nem kevésbé szidták a baloldali radikális diákok, mint a jobboldaliak! A kommunista diákok Cohn Bendit vezetésével a lehető legdurvábban szidalmazták, olyan agyalágyult vádakkal világhírű és elismert gondolkodókat, mint például hogy a CIA ügynökei.

A támadást nem az motiválta, hogy más politikai irányzathoz, hanem kizárólag az, hogy más generációhoz tartozik. (K Lorenz: Az emberiség nyolc halálos bűne. Szerkesztett szemelvény, 29-30. oldalról).