A fáraók átka

3             

Az autóbaleset

Lord Carnarvon az autósport úttörőjének számított. Franciaországban már több automobilja volt, amikor Angliában még nem is engedélyezték azok használatát.Vajon ki gondolta volta, hogy éppen az autók iránti szenvedélye miatt lesz majd kincskereső, fedezi fel Tutanhamon sírját és válik végül a hírhedt átok áldozatává.Lady Burghclere, Lord Carnarvon nővére a következőkről tesz említést:Egy németországi utazás alkalmával történt. Carnarvon és hűséges sofőrje, Edward Trotman, aki több, mint huszonnyolc esztendeje minden utazására elkísérte őt, egyhosszú, néptelen országúton száguldottak. A nyílegyenes út végtelen erdőségeken átvezetett Bad Schwalbachba, ahol Lady Carnarvon várta a férjét.Mind előttük, mind mögöttük a messzi távolba vesző terült el az út, amikor egy kis emelkedőre érve olyan meredek lejtővel találták szembe magukat, amelyet csak mintegy tizenöt méternyi távolságból lehetett észrevenni. Ezenkívül a lejtő alján két ökrök vontatta szekér zárta el az utat.Azt remélve, hogy elférnek mellettük, Carnarvon a padkára hajtott. Eközben azonban egy kőrakás került eléjük; két gumiabroncs kidurrant, az autó felborult és Carnarvonra zuhant, Trotman pedig néhány métert repülve ért földet...A kétségbeesés erejével Trotmannek sikerült a könnyű autót félrehúzva kiszabadítania gazdáját, aki elveszítette az eszméletét és megállt a szíve.Az ökrös szekerek vétkes vezetői elmenekültek, de az egyik mezőn Trotman meglátott két munkást, kezükben egy vizeskannával. Hosszabb magyarázkodás nélkül megragadta a kannát és a vizet Lord Carnarvon arcába locsolta, akinek erre ismét beindult a szívműködése.Eddig tart Lady Burghclere beszámolója a balesetről, amelynek során Lord Carnacrvon agyrázkódást szenvedett. Átmenetileg elvesztette a látását, az arca a felismerhetetlenségig megduzzadt, egyik csuklója eltört, valamint súlyos égési sérülései is voltak.Az autóbolond lordot többször megoperálták, de az egészsége sosem állt helyre teljesen. Légzési nehézséggel küszködött, különösen a párás angliai telek idején.1903-ban első ízben töltötte a telet Egyiptomban. Ott szinte sohasem emelkedik a páratartalom negyven százalék fölé; ideális éghajlat tehát a lábadozószámára. Carnarvon ettől kezdve minden telet a Nílus partján töltött és művészetkedvelő ember lévén egyre nagyobb érdeklődést mutatott a régészet iránt.A harmadik egyiptomi tél idején már ásatásokat végzett. Tegyük hozzá, a legcsekélyebb eredmény nélkül. Ezért aztán Sir Gaston Masperotól, egy kairói múzeum igazgatójától kért tanácsot, aki egy angol régészhez, Howard Carterhez irányította őt. Carter nagy szakmai tudással és jókora adag idealizmussal rendelkezett,ám annál kevesebb pénzzel.1890 óta dolgozott Egyiptomban. Az amerikai Theodore Davis megbízásából az ókori részleg vezetőjeként már két sírt fedezett fel a Királyok Völgyében, Luxortól nyugatra.Howard Carter és Lord Carnarvon hét évig kutattak elásott kincsek után.Mindazt, amit 1912-ig a kövek között találtak, nagy ünnepélyességgel és büszkeséggel hozták nyilvánosságra Five Years Explorations at Theben (Öt évkutatómunka Thébában) című könyvükben. A munkálatok azonban továbbfolytatódtak.Carter véleménye szerint még egy elfelejtett fáraósírnak kellett lennie valahol a völgyben. A feltételezése nem volt alaptalan. Theodore Davis ugyanis egy sziklarepedésben rábukkant egy agyagedényre, amelyen Tutanhamon hieroglifái voltak olvashatók. Ezen kívül egy aknasírt is felfedezett, benne egy faládát, s az abban talált aranylemezkék ugyancsak Tutanhamon nevét viselték.Davis mindebből arra következtetett, hogy meglelte Tutanhamon sírját.Egyedül Carter kételkedett benne. Később nagyon is helyesnek bizonyult nézete szerint képtelenség, hogy a XVIII. dinasztia egyik királyát ilyen szerény földsírba temették volna. Hiszen a Középbirodalom uralkodóinak mind óriási sziklatemplom szolgált végső nyughelyül. Így semmi sem indokolta, hogy Tutanhamont ilyen szegényes sírban földeljék el.Ami azonban végérvényesen meggyőzte Cartert az igazáról, az Theodore Davis egy újabb lelete volt. Davis ugyanis egy sziklába vájt rejtekhelyen talált néhány, cserepekkel és vászonkötegekkel teli agyagedényt, amelyeket felületesen megvizsgálva érdektelennek ítélt.Csak a New York-i Metropolitan Museum of Artban megejtett alaposabb vizsgálat fedte fel, hogy az edények tartalma nem más, mint Tutanhamon nevét és -mint később kiderült - halálának évszámát viselő pecsétek és szövetek. Carter szerint ezeket Tutanhamon temetési szertartásánál használhatták. De vajon hol lehet a sír?