Az a baj, hogy a szerencsétlen fideszesek nem veszik észre, hogy nem attól jó egy kormány, meg jó egy miniszterelnök, mert átütő a karizmája, vagy mert szépeket ígérget, leegyszerűsített lózungokat harsog, mint egy hordószónok, hanem azért, mert megfelelően teljesíti a szolgálatát a nép adóforintjain (ministry=szolgálat). Mert olyan döntéseket hoz, melyek alapján az ország fejlődik, nem pedig pusztul.

A fideszesek számára Orbán az egyszemélyes garancia, hogy nem jönnek a migráncsok, és amúgyis, ő a jóisten embere, aki ad nekünk pénzt, és rendet tart. Ezeknek a páriáknak fogalmuk sincs, hogy mit jelent egy kormányzati munka, mi vagy legalábbis mi lenne egy miniszterelnök vagy a miniszterek valódi feladata. Ezek a szegény nyuggerek azt mondják, hogy Orbán AD nekik 12000 forintot (és ugye maga Orbán is ezt mondja Marinéninek egy hírhedt videoban), holott nem: elvesz valakitől, majd ezt a közvagyont vagy befekteti vagy újraosztja. Mint egy bank, amelyik forgatja a betétbe rakott pénzedet.

Még nem láttam bankot, amelyiket az emberek istenként tiszteltek volna. Mert nagyjából felfogták, hogy mi az a bank, és hogy az nem egy jótevő intézmény. Orbán sem egy jótevő intézmény. A te pénzeden gazdálkodik. A demokrata (jobb és baloldali, konzervatív vagy liberális, de demokrata) gondolkodásúak ezt a leckét megtanulták, ezért a parlamenti választásokon nem messiásokat keresnek, hanem egy olyas valakit, aki képes megfelelő döntéseket hozni. Ezért van az, hogy a fideszen és a dékán kívül minden pártban jönnek és mennek a miniszterelnökjelöltek, a pártvezetők. Orbán háromszor bukott meg, és képtelen volt olyan konzekvenciákat levonni, mint bármelyik másik párt vezetése, ha pl. veszít. Mert ott nem párt van, hanem egy istenkép, egy ember, aki ha egyszer meghal, vége az egésznek.

Éppen ezért a világ civilizáltabb felén megtanulták azt a leckét is, hogy túl sokáig senkinek nem szabad hatalmat adni, túl sokáig nem lehet valaki köré építeni egy elvrendszer vagy egy pártot, mert az könnyen félremehet. Lehet, hogy az elején az illető lendületes, jól szolgálja a népet (ahogy Orbán is egész jó miniszterelnök volt 98 és 2002 között), de aztán kifogy az ötletekből, a saját rögeszméi rabjává válik, a barátai között ellenségeket keres, és leginkább, azt kezdi gondolni, hogy ő már megtehet mindent, istenkomplexusa lesz, és a saját vagyonát kezdi építeni a köz pénzén. A melléktermék pedig az, amit látunk itthon: a gyűlölködés, az árokásás, a félelemkeltés.

Orbán tulajdonképp nem járt be az átlagembernél gázosabb utat. Elvitathatatlan (volt) a karizmája is, de tessék megérteni, elég volt belőle, túl sokáig vezette az országot, egyre hitványabban teljesít, mostmár károkat okoz. Tessék félretenni az istenképeket, és visszatérni a rögvalóságba. Ha ennek az az ára, hogy a Fidesz veszít, mert az új jelöltje gyengébb, akkor legyen ez. Erről szól a váltógazdaság.

De ha valami káros, és tönkreteszi az országot, az az istenként vagy népvezérként tisztelt személyi kultusz, a leválthatatlan vezetők rendszere (egyébként kicsiben is). Ezt fideszéknek meg kell tanulnia. 40 év kádárizmus nem múlik egy nyomtalanul, tudom én, de már be kéne lépni a XXI. századba, ahol ez a beugró lecke a kettesért.