Igyekeztem a bekezdésekkel is tagolni az általános érvényű és zongoraspecifikus dolgokat.
Azt továbbra is tartom, hogy a hegedű esetében is széles a skála, a kezdő hegedűtől a mesterhegedűig, mind árban, mind abban, hogy mennyire könnyen tudod kifejezni magad rajta, ha gyakorlott vagy... (Emlékezzünk akárcsak a lányra, aki a Virtuózokban elsírta magát, amikor mesterhegedűt kapott ajándékba...)

Azt felesleges lenne tagadni, hogy sokféle szempont alapján lehet a kifejezőerőt nézni, és a sokféle szempont mentén sok királyt és/vagy királynőt lehet választani, a tónus finom árnyalatai kapcsán én sem vitatom, amit a hegedűről írtál. A zongora messze inkább a tágabb tartomány lefedésében jó, feltáve, hogy elég jól tudok fogalmazni :)
De nem is a zongorát akartam univerzális királynővé koronázni, ha érted a szösszenetemet.

Megpróbálom újra megfogalmazni, hogy érthető legyen, miről akartam írni: a zongora billentyűzetmechanikája egy elég hosszú, több évszázados kísérletezési/fejlesztési/tökéletesítési sorozat eredménye, amiben az egyes elemeknek, így az ellensúlyoknak is szerepük van abban, hogy segítik a zenei kifejezést. Az akusztikus zongoráknál ez közvetlenül mechanikai szempontokat követett, a digitális zongoránál pedig bejön a képbe az is, hogy nem egy teljesen új hangszer akar lenni, aminél nem baj, ha nehéz a váltás az akusztikus zongorára meg esetleg visszafele.

A digi zongora esetén a váltási nehézség az akusztikus zongorával baj, és ezért minél jobban leköveted az akusztikusok billentését annál jobb -- akkor is, ha már közvetlenül mechanikai szempont nincs is, ld. let off.