Ez szakrális és szellemi háború is volt, az nem úgy működik, ahogy azt egyszerű gondolkodással elképzelik. A magyarok, akármennyire utálta is a Pápa és a Német-Római császár, egy keresztény ország volt komoly sereggel, igazi nagyhatalom és szakrális központ.

Királyokat kiátkozni, adományozott címeket visszavenni csak nagyon komoly indokkal lehetett. Háborúzni, fosztogatni, regulázni igen, afölött szemet hunyhatott a pápa, netán támogathatta egyik vagy másik felet, de ilyen címeket se adományozni, se visszavenni indok nélkül nem szokták, nem tehették.

Például a török időkben, a legkatolikusabb francia király hatalmas pénzeket adott a törököknek a hadjárataikra. Német lövészek, német ágyúkkal lőtték a Nagy Lajos seregeit a török oldalon. A Fuggerek, akik a pápai államot is igazgatták, központot tartottak fent Konstantinápolyban, ahonnan nagyon komoly összegekkel támogatták a török hódításokat Európa felé, sőt igazából ők vették rá a törököket.

Mégsem tüntették ki a török szultánt pápai címekkel. Még ha volt is érdekük, részt is vettek suttyomban a törökök támogatásában.

Ennél sokkal jobban vigyáztak legalább a látszatra.

A hatalmi játszmák és a szakrális ellentétek rendkívül bonyolult helyzetet eredményeztek Európában, ezt kibogozni nem is olyan egyszerű mint képzelnénk.