Mindez igaz, éppen csak annyit próbáltam érzékeltetni - magát az ügyet illetően -  hogy mindent, ami

és ahogy a publikus tömegkommunikációban megjelenik - éppen hogy a saját érdekünkben - bizonyos

egészséges szűréssel, és fenntartásokkal kell fogadnunk. És ez olyan igazság, amire éppen a legújabb

kor történelme tanít bennünket - mind a mai napig bezárólag - és ez igaz a Föld minden egyes sarkára,

országára, kivéve talán csak azokat a helyeket, ahol talán valami okból kicsi a tömeg - kommunikáció

érezhető hatása. Ez tehát fennáll a mind a mai napig elszigetelt, zárt közösségekben élő, természeti

környezetükben háborítatlanul éldegélő népcsoportok esetében - talán. Szerintem Japán - ban is igaz

ez különös tekintettel az ország legújabb kori (XX. századi) viharos történelme okán, illetve annak is

a máig ható következményei miatt. A sumo nemzeti ügy és - nézetem szerint - már emiatt is egy elég

erősen átpolitizálható ügy lehet. Talán az sem lehet a véletlen műve, hogy a leges - legutóbbi időben

kipattant botrányos esetek visszhangosabbjai - gondolok itt az Asashoryu, vagy éppen a Harumafuji -

Takanoiwa ügyre - mongol résztvevőkről (és azok közül is mindenek előtt Yokozunák - ról szól(t).

 

Ami pedig az újságírókat illeti - nos erről azután megvan az alapos és főként személyes ismeretségre

támaszkodó véleményem. És ez teljesen független az épp aktuális témától. Még az is könnyen lehet,

hogy (műszaki emberlént) végletesen előítéletes vagyok bizonyos, jól meghatározható hivatású, vagy

ha úgy tetszik foglalkozású embertársainkkal, ezek közül is, elsősorban is a sajtó és média területén

munkát végzőkkel, illetve egész más okból, de hasonló vég - eredménybeli okokra visszavezethetően

a jogi végzettségű és e területen munkát végző embertársainkkal kapcsolatban. Tévednék ? Lehet !