A világért sem szeretnék akadékoskodó, minden kákán csomót kereső hírébe kerülni. Mindazonáltal

a szenzáció - értékű híreket (közöttük az ilyen híreket is) megfelelő fenntartással szoktam fogadni.

 

Egyfelől amiatt, mert ami ott történik, az tőlünk nagyon távol történik és - ahogy mondani szokták -

a messziről jött ember, pláne ha újságíró, sok mindent mond(hat) szóval majd meglátjuk. Azután itt

nekünk halvány f...gunk sincs (honnan is lenne) arról, hogy arrafelé mégis mi játszódik le valójában

(sokszor még arról is csak másod - harmadkézből származó (olykor ál) híreket kapunk, ami idehaza,

jóformán az orrunk előtt zajlik).

 

Másrészt ami nyomtatásban, vagy akár bármi más interaktív média útján terjed, mindazt emberek

keltik, szerkesztik, továbbítják, kommentálják, stb. . ..Szóval csak annyit szeretnék ezzel mondani,

hogy - legalábbis - fenntartással viseltetek minden efféle szenzációs tartalmú hírrel kapcsolatban.

 

Negyedszer, végtére (de nem utolsósorban) pedig számomra Takanohana, aki a XX. századi japán

sumo számomra utolsó nagy formátumú alakja volt, ettől a hírtől (és annak tartalmától független)

a továbbiakban is az marad, akinek valaha is láttam - tapasztaltam. Aktív versenyzői pályafutása

során, amikor csak módomban állt láthatni, sohasem viselkedett efféle elítélendő módon. Minden

sikerét szerényen és a legkisebb önfényezéstől és önhittségtől mentesen, illetve minden kudarcát

(mert az is volt Neki) minden felesleges cirkusz és sértődés nélkül viselte. Amit láttam belőle, az

igazán megfelelt mindannak az elvnek, amit a sumo - sport egy igazi Yokozuna - tól elvárt emberi

tartásban, magatartásban. Méltó utódja, képviselője volt mindazon értéknek, amit az Őt közvetlen

megelőző nemzedék tagjai közül Taiho, Kitanoumi és Chiyonofuji is képviselt.