Még egy aranyos történet az előadásról. Az ötvenes évek elején beállított a szerkesztőségbe egy százkilencven centis és százhúsz kilós férfi, közölte, hogy ő munkásköltő, és hozta a verseit. Ezután feltett az asztalra egy táskát, és közölte, hogy 238 vers van benne. A jelenlévők dermedten pislogtak. Ezt észrevéve, gyorsan hozzátette: na jó, elismerem, kettő közülük rossz. Óhatatlanul eszembe jutott Troppauer Hümér. Bár ő nem ismerte volna el, hogy van olyan verse, ami rossz.