A kol vagy kolo- gyök és kör gyök rokonsága továbbra is kitaláció, a bemásolt szócikk sehol sem említi, még csak utalás sincs rá benne.

A kör, mint síkidom neve csak a 16-17. században jött vissza, amikor a tudományos nyelv a latinból szépen lassan elkezdett áttérni a nemzeti nyelvekbe. A kerek tárgyak alakjára vonatkozóan van régebbi kész szavunk is, a karika.

A szláv nad-ot én tévesztettem el, a jelentése valóban felett vagy fölött. Viszont nem folott.

A délalföldön megmaradt, hagyományos ö-zős és az északkeleti e-zős nyelvjárások közül a 18-19. sz-i nyelvújítók, élükön Kazinczyval az északkeleti nyelvjárást választották alapul, mint szebb hangzásút. Emiatt lett az e hang a leggyakoribb magánhangzó a mai magyarban, és sok ö hangból lett e hang a szavainkban.

A szláv nyelvekben nincs ö és ü hang, ezért nem tudnak ö-zős szavakat átvenni, az ö hangot mindig e-re (vagy je-re), az ü hangot pedig ju-ra változtatják. Itt nem betűk alakja számít, hanem a kiejtésük, tehát nem egyszerűen lemarad az ékezet, mert a kiejtett változat számít, nem a leírt. (Hasonló e-ö kapcsolat észlelhető pl. a francia nyelvben és francia hatásként az angolban is. De e->o átmenet nincs a szláv átvételekben.)

Tehát ha egy szláv nyelv átvesz egy ö hangot tartalmazó magyar, német, vagy akár török eredetű szót, a szláv változatban mindig e lesz helyette és sohasem o (pl. perkelt). Így, ha a kör szót át is veszi, abból ker- gyök lesz (ami szintén megtalálható a magyarban a kör- gyökhöz hasonló jelentéssel). Kor, kol, kolo viszont soha.