KALÁCS
(kal-ács) fn. tt. kalács-ot, harm. szr. ~a. Gyöke a hajlást, görbeséget jelentő kal. Persául: kolads, Beregszászi szerént am. a német Kuchen. Lebkuchen. Ugyanő szerinte khaldaeai nyelven khalut szintén "Kuchen." A héberben khalláth (placenta) szót chalál (transfodit gyöktől származtatják. 1) Tulajd. gömbölyűre vagy görbére hajló, vagy hajtott test, pl. térd kalácsa, azaz forgó csontja; fejre való kalács, azok számára, akik fejeiken terhet visznek. Viasz kalács; ez utóbbiak neve máskép: tekercs. 2) Széles ért. a közönséges kenyérnél finomabb sütemény, tejjel, túróval, mákkal, gyümölcsízzel, aprószőlővel stb. készítve. Fehér kalács. Mákos, túrós kalács. Czukros, mézes kalács. Nem kell zabkenyér, hol készen vár a fehér kalács. Km.). Sokszor a zsíros táskából ugrik ki a szép kalács. (Km.). Adnak kalácsot, de nem tanácsot.. (Km.) 3) Szorosb ért. azon sütemények, melyeket gyürüsen, karikásan, pereczesen szoktak összehajtani, összefonni, kulcsolni. Fonott kalács. Kulcsos kalács. Kürtös kalács. Kalinkó kalács. 4) Tréfásan a kenyeret is mindennapi kalács-nak mondják, a holdat pedig Isten kalácsá-nak. 5) Szentelt kalács, a római katholikusoknál, melyet husvét napján a pap megszentel.

A perec és a "pereczesen" összehajtott kalács az istenszülő Istenanya jelképe. Nagyon ősi képlet.

A fonott kalács, maga a fonás jelentése: véghez visz valamit, azaz teremt értelmű.

A kör szerűsége pedig magának a teremtett világnak a megjelenítése a lehető legegyszerűbben.

A kal gyök tehát a kör gyök változata. Nagyon szorosan kapcsolódik az ősvallás fogalomköréhez.

Ősnyelvi, közös örökség a gyök. Mellékesen, a kicsinyítő képzője magyar. Nem lehet idegen szó, mert képzett alakban fordul elő máshol.

Néprajzi és vallási háttér nélkül a nyelvi vonatkozások általában érthetetlenek lesznek és eltorzult finnugrista agyszüleményekhez vezetnek.