kitadimanta Creative Commons License 2018.02.27 0 0 10431

"És nagy hiba  RÉGI lejegyzett szavakból kiolvasni egy akkorinak vélt hangzást, mert ugyan a lejegyzés igyekezett "VOLNA" a hallottat megragadni, de a lejegyző egyedi hallásától és az alkalmazott leíró nyelv betűkészletétől függött az egész, ami így nagy hibalehetőségeknek adott teret."

Vannak egyértelmű esetek. Mondok három példát:

 

A sumér kereszt alakú ékjel (egymásra merőleges) olvasata más és pár. Érthető ez magyarul is. Fedi a lényeget? Igen, mert különbözőek és párt alkotnak.

De ez még semmi, mert Labat fordításában ennek a 74. sz. ékjelnek a jelentése – többek között – separer=külön és jumeau=iker értelmezésű. Így az akkori(nak vélt) kiejtés tökéletesen megegyezik a mai magyar nyelvben találhatóval.

 

A mai magyarban használatos anya, anyu szavaink tökéletes kiejtésbeli azonosságot mutatnak a sumér ana és az akkád anu szavakkal. (eltekintve a lágyabbá vált n hangtól)

 

Az akkád Il (Ilu) Isten a kánaáni területen Él névre hallgat.

A magyarban az él, il szavak a megfelelői Az il ejtés az él "Í"-ző változata: édesanya, ídesanya.

Az istennevek jelentése is létezést fejez ki, azaz él (il), létezik, van. (vagyok, aki vagyok, mutatkozik be az Úr a Bibliában)

 

Nos, ezekhez sem kell semmilyen különleges tudományos ismeret, mert mindhárom eset önmagáért beszél. Csak észre kell venni.

Ahogyan az alábbi adalékot is:

 

Még egy adalék a magyar nyelv ősiségének igazolására éppen az alapszókincs minden bizonnyal legfontosabb szavát az anya-anyut vizsgálva:

E két szó csak a már említett sumár-akkád-magyar nyelvben jelenik meg ebben a változatlan formában, ahol az an szó égi jelentéssel bír: égi anya, anyaistennő, a legősibb forma, az anya(isten) kultusz jegyében.

Az alábbi nyelvekben találtam hasonlóakra:

 

Azerbajdzsán: Ana,

Baszk Ama,

Kazah: Anam,

kirgiz: ene,

üzbég: ona,

Török: anne, baba

Héber:  אמא (alef – m – alef)  Ámá 

 

A török baba külön figyelmet érdemel, ui. a sumérban is és a magyarban is használatos: Babba Mária

 

Az európai nyelvekben a matéria=anyag szóból eredő mutter, mother, stb. az elterjedt.

 

Az anya, mint istennő sok-sok évezredes múltra tekint vissza lásd Vénusz szobrok ezreit. Az istennő anyaghoz (földhöz) kötése a későbbi patriarchális rend szüleménye.

 

Gondolom, elég világos, így a következtetés is az: A magyar nyelv ősisége vitán felül állhat.

 

 

Előzmény: najahuha (10403)