MSC - SEASIDE beszámoló 1. rész

Történetünk tavalyról kezdődik, egy Celebrity Aruba-Bonier-Curacao utat mondtunk le betegség miatt. Ahogy a hoppon maradási sokkból felépültünk, elkezdtük nézni, hogy milyen hajóutat tudunk megejteni abban a januári időpontban amire az utolsó pillanatban a repülőjegyet átírattuk. Ment volna Celebrity is, de nem ugyanarra az útra és már Aqua kabin sem volt üres. Az utazási irodás hölgy ajánlatára csaptunk bele a Seaside útba amely Miami-Kajmán-szigetek-Ocho Rios-Cozumel-Playa del Carmen-Miami programmal indult. A hajó akkor volt kb. 5 hetes, mikor felszálltunk rá. Sajnos már előtte relatív sok negatív kritikát olvastam róla a cruisecritic-en. Ezek nagy része igaznak bizonyult és nem finnyás utasok elszigetelt bejegyzései voltak.

A beszállás zökkenőmentes volt leszámítva egy folyamatosan üvöltöző őrültet akinek az lett volna az összes feladata, hogy a kordonokba terelje az embereket, csak kissé túltolta a dolgot. Aurea kabintípusba foglaltunk, ezeknek külön check-in pult volt, de rengeteg ablak állt rendelkezésre a többieknek, sorállást nem láttam sehol. A bőröndök leadása után kb. fél órával a hajón voltunk ahol önkiszolgáló módon lehetett depositot elkülöníteni bankkártyával, illetve internetet rendelni. Ez utóbbi -streamer csomag - kiválóan működött nyílt vízen is, kabinonként maximum 4 eszközt lehetett hozzárendelni. A bőröndöket öt óra után kaptuk meg valamikor. 

A kabinunk szép és kényelmes volt, leszámítva a rendelkezésre álló pakolós helyet. Kevés fiókos lehetőség, az akasztós szekrény közelebb eső részét alig lehetett használni, mert a tolóajtó vége úgy belógott a nyílásba, hogy tíz-tizenöt centinél nem maradt nagyobb hely kivenni a ruhákat. Maradt a fal felőli oldal, amihez viszont be kellett mászni a szekrény és a kanapé közé. Sajnálattal vettük tudomásul, hogy a tévék nem fogadnak külső tárolót, meghajtót, így az összeállított és usb drive-on tárolt filmjeinket, sorozatainkat nem tudtuk lejátszani rajta. Mivel nem mindig sikerül gyorsan átállnunk az új időzónára, ezért jól jött volna egy-egy hajnali ébredésnél tévét nézni. A szobában egyébként papucsnak és fürdőköntösnek kellett volna lennie, ez utóbbit úgy kellett kérni a szobaasszonytól, holott a többi kabinba be volt készítve (két házaspárral utaztunk együtt) igaz egyikőjüknél csak egy volt.

A hajón két önkiszolgáló étterem van, illetve egy ültetett. Az egyik önkiszolgáló - 8. emeleti - esténként ültetett étteremmé vált. A mi kijelölt éttermünk az ötödik emeleten volt, az Aurea kabintípus utasai szabadon választhatták meg az étkezés időpontját, nem voltak fix asztalok. Értem persze a jó szándékot benne, de amennyi haszna volt, azt szívesen becseréltem volna arra amit hiányoltunk. Nem volt állandó pincérünk, sajnos többször előfordult olyan, hogy a felszolgáló nem volt barátságos, vagy nem volt szakmája csúcsán, rosszabb esetben mindkét negatívumot képviselte. Kimaradtak az olyan - szerintem szeretni való - momentumok, mint az étteremben befejezett Baked Alaska, vagy a záró gála vacsorán a személyzet felvonulása. 

Előzőleg régebben a Musicán voltunk MSC hajón, ódákat zengtünk az ételekről azoknak akiket elcsábítottunk magunkkal erre az útra. Hatalmas pofára esés volt az első napi vacsora, majd szép sorjában a többi is. A két gálavacsorát leszámítva az ételek jóindulattal középszerűek voltak, de inkább a közép alatt maradt a színvonaluk. Az italok borzasztó nehezen érkeztek meg, koktélt és rövid italt egy idő után nem kértünk, mert volt, hogy a vacsora végén ért be az elején megrendelt rövidital. A hatalmas éttermet a sör, bor, üdítő kivételével a kinti bár látta el italokkal. Az a kinti bár, amely a kinti vendégeket nem volt képes kiszolgálni 3 pultossal és 3 felszolgálóval. Az olyan egzotikus italok éttermi rendelése - mint paradicsomlé - kihívások elé állították a személyzetet, mert ezt kintről kellett beszerezniük valahogy. Egyébként az ételek minősége a reggelire is vonatkozott, ami pedig a reggeli felszolgálást illette, az inkább bohózatba illő volt. Mint írtam hatan voltunk, kisebb-nagyobb dilikkel, ki reggeli előtt, ki reggeli után kérte a gyümölcsöt. A pincér gondosan felírta, hogy elsőként mit kérünk, majd utána mit. Kaptunk mi össze-vissza, mindenki előtte, mindenki utána, egyszerre mindent, vagy lemaradó tételek, változatos volt, na. A felvágott kínálat egy hétig ugyanaz volt minden nap. A sajttál, gyümölcstál szintén. Egy valami volt mindig kifogástalan és finom, a sült bacon. Az önkiszolgáló éttermet kétszer látogattuk meg a három tengeri nap alatt, mivel az ültetettben egytől fél háromig volt ebéd, de ekkor még nem voltunk éhesek. Az önkiszolgáló tisztán tartása meglepően jól sikerült, az ételek felejtősek. A pizzatészta jó volt. Sajnos a fizetős éttermek ebéd idei nyitva tartása -már amelyik nyitva volt ekkor - megegyezett az ültetett éttermével, így nem volt más alternatíva az önkiszolgálón kívül.  Folytatás következik....