Jó rég volt róla szó, azóta frissült az anyag. A Vörös Szikra H0 vasút (nem tudom, melyik topikba kéne tenni, de legalább magyar).

 A Vörös Szikra játékvasút

A Vörös Szikra Gyár alapításának időpontja: 1953 január 1., 1957-től neve BRG-re változott. A cég (alapításkori) központjának címe:Budapest, Polgár u. 8-10.(Flórián tér mellett, a volt dohánygyár épülete) Ideiglenes telephelye: Magyar Adócsőgyár kis üzeme, BP. Béke tér 3. A gyár alapítója Kossa István -Általános Gépipari Miniszter- első igazgatója Vörös György volt (1953-1957). A vállalat szervezését a Magyar Adócsőgyár keretén belül kezdték el és kezdetben honvédségi megrendeléseket elégített ki. Az első ismert gyártmánya az M1 típusú Vörös Szikra elnevezésű magnetofon volt, amely az első hazai gyártmányú magnetofon.

A Vörös Szikra Gyár legelső termékei között szerepelt egy H0-ás építési nagyságú játékvasút, melyet készletben árultak. A készletben egy háromtengelyes villanymozdony volt amit bordó- és korabeli újságcikk szerint -Ifjú technikus januári száma- piros színben forgalmaztak, vajszínűre festett tetővel -meg nem erősített forrás szerint létezett zöld színben is. A készlet további tartalma 5db kéttengelyes tehervagon: 2db villás lécszállító vagon -melyen fából készült „léc” rakomány volt-, 1db rakoncás kocsi -nyírfa rönk rakománnyal-, 1db daruskocsi és 1db zöld nyitott tehervagon, egyenes és íves sínek. Létezett boroshordó szállító vagon is, melyen két fából esztergált boroshordó volt. a doboz tetején szép litografált kép volt látható, rajta a Vörös Szikra kisvasúttal.

 A Vörös Szikra Gyárat mint önálló vállalatot 1956-ban megszüntették és a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár (BHG) "V" gyáregységeként működött tovább.

A BHG játéktörténeti vonatkozású érdekessége, hogy bakelit házas, lendkerekes kisautók is készültek itt a tervgazdálkodás részeként, pótolva az 50’-es évek játék hiányát. Alapvetően kétféle típus létezett különböző színekben, Pobeda és egy amerikai stílusú személyautó. Voltak anyagában színezett bakelit házas változatok, leggyakoribb a barnásfekete színű volt, de létezett fehér és sötétzöld színű is. A festett változatok általában két színre fújtak voltak, fekete fehér, vagy piros fehér színben. Létezett ezen kívül Pobeda Taxi- és vöröskeresztes mentőautó is.

1957 január 1-jén "Budapesti Rádiótechnikai Gyár" -BRG- néven ismét önálló vállalattá alakították át melynek logóját Sajdik Ferenc karikaturista tervezte. Gyártottak elektromos hajócsengőt melynek a beszerelését is a BRG emberei végezték tengerjáró hajókra is. Érdekes termékek még a gőzcsöves akkumulátor töltő és az elektromos edzőkemence. Fegyveres szervezeteknek (belügy, katonaság stb.) gyártottak megfigyelőeszközöket, erről nagyon kevesen tudtak a gyár dolgozói közül. A cég 1989-ben önprivatizáció útján holdingszervezetté alakult, A BRG Mechatronikai Rt. 8 Rt-t és 12 Kft-t fogott össze, szinte mindegyikben több-kevesebb külföldi tőkével. Először a kecskeméti gyáregysége szűnt meg, majd 1994-ben felszámolták a lakitelki magnetofon-összeszerelő üzemet is. Az önállósodó, rádiókommunikációs eszközöket gyártó salgótarjáni BRG Rádiótechnikai Rt-t 1998-ban megvásárolta a Videoton, s neve is VT-BRG Rádiótechnikai Rt-re változott, de ez is megszűnt néhány évvel később és 2009-ben az épületet is lebontották.

A gyár történetéhez felhasznált forrás: Kollár Ernő (Virtuális rádió múzeum)

Szentendre, 2014.10.17.

A vasút járművei: 3 tengelyes, univerzális motorú felsővezetékes, a szigeletések kivételével teljesen fémből (lemez) készült villanymozdony (egyen- és váltakozó feszültséggel is tud menni). Eddig csak bordó+vaj színű tetejű példányok kerültek elő. A két végén nyers fémszínű lemezdísz van. Az áramszedő olyan, hogy csak a felső része mozgatható, a rugó felül van. A legtöbb előkerült példányon vagy nincs áramszedő vagy más márkájú mozdonyéval pótolták. Oka, hogy ha a dobozba nem óvatosan helyezték el a mozdonyt, a vékony lemezszerkezet könnyen letört. Irányváltás: az egyik áramszedő mellett a tetőből kinyúló vékony fémlemezzel, kézzel. Világítás nincs benne.

Kocsik

Mindegyik fajta egységes, kéttengelyes fém alvázra épült. Műanyag alkatrészeik nincsenek.
- két, esztergált fahordós
- forgóvillás, rakoncás (ezt a készletek egy részében párban adták)
- oldalanként 4-4- rakoncás faáruszállító (gyárilag egy nyírfa rönk volt rajta)
- darus kocsi kurblival mozgatható horoggal, minden irányba forgatható gémmel
- alacsony oldalú, zöld teherkocsi (ezt az egyik forgóvillás kocsi helyett adták)
Személy- és postavagonról nincs tudomásunk Vörös Szikra gyártmányként.

Sínek: sima oldalú fém töltésutánzaton két valódi sínprofilú ("modell") futósín között egy hosszanti fémpálca (3 sínes Marklin rendszer). A lemezágyazat különböző színű lehet (pl. kissé rózsaszínes, világos- és sötétszürke). A készletek 8 egyenes és 12 íves sínt tartalmaztak, melyek közül egy csatlakozó betáp. A másik korabeli vasúttól (Mechanikai Játékgyár, Budapest - MEJA) csak abban tér el a pályaanyag, hogy ott kék háromszögben MEO bélyegzővel látták el a sínelemek alját.

A vasutat valószínűleg csak 1953-1956 vége között, esetleg még 1957-ben is gyártották.
Állapottól függetlenül ritkaság hozzá bármilyen alkatrész, jármű, esetleg készlet, melynek csomagolása lapos kartondoboz, tetején színes képpel a vonatról.

http://indafoto.hu/collectioneditor/770191