Szia Pannika!

Szerintem Hamis !

Dr. Duncan MacDougall 

1907-ben sikerült neki tesztalanyokat is szerezni a kísérletéhez: egy öregek otthonában hat, TBC-ben szenvedő, végstádiumú beteget. A tuberkulózisnál aránylag könnyű meghatározni, mikor van már nagyon kevés hátra a betegnek, így amikor közeledett a vég, a jó doktor ágyastul felpakolta a haldoklókat a mérlegre, várt, és jegyzetelt.

ÉS VALÓBAN, A HALÁL BEÁLLTÁNAK PILLANATÁBAN A MÉRLEG ÁLTAL MUTATOTT ÉRTÉK HÁROMNEGYED UNCIÁVAL, VAGYIS 21 GRAMMAL CSÖKKENT.

A hat halottból egynél. Két esetben semmilyen változást nem regisztrált, egynél minimális csökkenést mutatott a mérleg, ami gyorsan vissza is növekedett az eredeti értékre, kettőnél pedig folyamatos, lassú csökkenés látszott a halál beállta előtt és után is. Az adatok tehát nagyon kis mintán mutattak inkonzisztens eredményeket, valószínűleg a száz évvel ezelőtti mérési technika tökéletlensége miatt. Nem is beszélve arról, hogy a halál beálltát másodperces pontossággal meghatározni sem triviális, magának a halálnak a pontos orvosi definícióját is csak 1968-ban fektették le.