Tegnap kedves barátnémmal kimentünk Szentendrére, ahol a mostani hétvégén farsang zajlik a Belvárosban. Délután mentünk és nem is maradtunk sötétedésig, amikor is pedig a látványosabb események zajlottak (fáklyás felvonulás, tűzzsonglőrök), de így is nagyon kellemes program volt. A sétálóutca tele volt forraltbor-árusokkal, malacot sütöttek, sokféle finomság volt (lángos, hurka, pálinka, kacsatepertő stb.) Mi forralt eperbort fogyasztottunk, nagyon-nagyon kellemes innivaló volt, nem is szállt a fejünkbe,csak kissé melegünk lett tőle. A Fő téri színpadon zenészek működtek, mi egy ragyogó hangú hölgytől Piaf-sanzont hallgattunk valamint tehetséges fiatal zenészektől délszláv muzsikát, hangulatos volt. Közben a tömegben maskarások, szoboremberek tüntek fel, lehetett velük fényképezkedni. Barátném finom lángost is evett, nem a sétálóutcán,hanem egy kis mellékutcában vette, igen ízletes volt (egy falatot én is megkóstoltam). A Szentendrére szánt idő végén  beültünk a Szamos Cukrászda-Múzeumba és megcappuccinóztunk meg ettünk egy-egy finom sütit. Igen kellemes,szép hely, sajnos (nekünk sajnos, nem nekik) zsúfoltság volt, sokan voltak, kicsit várni kellett az asztalra. 

/ És még egy kis utóirat: én macskakedvelőként minden városban valahogy "szoktam találni" simogatni való cicust. Itt is, egy üzlet előtt ült egy nagyon szép fehér-cirmos cica, aki nem zavartatta magát a nagy tömegtől és sztoikusan tűrte, hogy mindenki megsimogatja. Én sem tudtam ellent állni, meglepő nyugalommal tűrte. Kiderült, hogy az üzlet tulajdonosa fogadta be decemberben; amikor ő simogatta meg,egyből lehetett látni, hogy olyan ember nyúl hozzá,akit nagyon szeret, hálásan dorombolt neki. /