-4

A kacagó halott

Veszettül bomlott a tél
És tombolt a mámor a nagy, nagy szívtelen
S ekkor történt egy lázas éjjelen
Hogy bent a kriptaváros holt szívén
Meghalt a szerelem... meghalt a szerelem...
És vadul hörgött az éj
Sírtak a csillagok
Felsikoltott a kéj!
És megálltak mind az órák... napok...
Az élet az éjbe sírt, jajgatott:
"A szerelem halott... A szerelem halott..."
A holtat mind keresték
Kutatták szobámat...
Először jött az éj
Aztán betekintett a bánat
Jött kutatni szenvedély
S mind ott jajgattak, sírtak szüntelen:
"Hol a holt szerelem... Hol a holt szerelem..."
És bejött a borzalom...
Keresgélt hangtalan
A néma hajnalon...
A gyötrelem nyögött be csendesen.
Keresgélt sírva... "Hol az Istenem..."
És sápadtan... vén halál arcával...
Beszólt a hajnalfény: "Megvan a holt szirén...?"
Én röhögtem zokogva
Ők mind ott üvöltöttek...
Mint a sírnál az ebek
És egyszerre eszeveszetten
Hörögve lázba... vadul hirtelen...
Kitéptem a szívem...! s bent volt véresen...

(Rejtő Jenő)