Szervusztok! Boldog, vidám, kalandos hetet!:)

“Amikor azt mondjuk, <Szeretlek>, gyakran önmagunkra fektetjük a hangsúlyt, Én vagyok az, aki szeret téged, és kevésbé annak a szeretetnek a minőségére, amit felajánlunk. Ez azért van, mert az egó fogságában vagyunk. Azt gondoljuk, hogy csakis önmagunk vagyunk, mindentől függetlenül, önmagunkban létezünk. Azonban ilyen nincs, így nem tudunk létezni. A virág csupán olyan, nem-virág elemekből épül fel, mint a klorofill, napfény és víz. Ha mind elvennénk ezeket a nem-virág elemeket a virágtól, akkor a virág sem létezne. A virág sem létezhet csak önmagában egyedül – nem virágból van, hanem földből, vízből és napfényből. Az ember is ilyen. Nem létezhetünk csak önmagunkból, mindentől függetlenül. Én csupán olyan, nem-én elemekből állok, mint a Föld, a Nap, a szüleim, az őseim – nélkülük képtelen lennék létezni. Egy párkapcsolatban, ha képesek vagyunk felismerni ennek az egymás közötti kölcsönösségnek a fontosságát, akkor érezni fogjuk, hogy az ő szenvedése az én szenvedésem, az ő boldogsága pedig az én boldogságom. Ha így tudsz látni, akkor képes leszel másképp beszélni és viselkedni. Ez a felismerés önmagában sok szenvedéstől óvhatna meg.”

“Az igaz szerelem az, amikor a te meg én-ből mi leszünk.”

“Az igaz szerelemben nincs elkülönülés és megkülönböztetés. Az ő boldogsága a te boldogságod. A te szenvedésed az ő szenvedése. Nem mondhatod többé, hogy <Szeretlek> ”. – Thich Nhat Hanh