Szép napot!

A semmi lantosa

Utfélen ült, kopott kereszt mellett
szemében sárgás... gyáva... irigység...
Kezében egy fa... mit penget... penget...
Talán... lant lehetett réges rég.
Ott ült kopottan nappal, éjszaka
Az ajka törten, elhalon remeg
Azt mondják Ő a senki lantosa
Csak suttog bambán vad énekeket.

Bomlottan bárgyun mindég énekel
Hajadon-főtt... nyárba... hóba... fagyba..
csak dalol, s nem áll szóba senkivel
Dalol éjszakába, alkonyatba
És kérdezték: "Ki vagy...? Ki volt Apád...?"
Csak énekelt és közben könnyezett
És kérdezték: "Volt kedvesed...? Arád...?"
Csak énekelt és hüljén nevetett

Ha kérdezték: "Nincs gyermeked...? Anyád...?
Egy csendes régi szonettet nyögött...
Hivták: "Gyere... kapsz ételt... jó szobát..."
Dalolt... aztán vadul kiköpott!
Ő volt a semmi őrült dalossa...
Ő volt a koposz piszkos rejtelem
Hogy honnan jött? ... Nem tudták meg soha
És megfagyott egy téli éjjelen.

Rejtő Jenő