Egy Rejtő vers

Sohasem tudtam irni!

Én még sohasem írtam.
Csak leírtam ezt meg azt és igaz sem volt.
Most tudok írni és látom, hogy mi az.

Igaz.
Olyan igaz, mint maga a valóság
És mint ami nincs, egy matematikai álom:
Az absolut jóság. A köbön.
Most már nem fogok többé irni, csak leköpöm.
Magát Anatole Franceot is és
Tudok már irni, sőt többet sirni
És még többet kibírni
Ha valaki erre kér.
Most zavar nagyon, hogy nincs mér.
Mivel verset nem tudok írni
Most már sürűbben teszem. Lehet hogy szép
lesz
Mint a giccs volt, mint egy idegen földrész,
Ahol sohasem jártam és mégis
Elvezettem oda nagy veszélyek közé
Mindég csak másokat. És tehettem bátran.
És így kishijján magam is ott jártam.
Most láttam. Nem kéjutazás volt, csak
Megmutatták bizonyára lelkes emberbarátok
Azóta félek, hogy lesz egy szenvedélyem.
Mint a kokain. És mindég e pillanathoz
hasonló(?)...
A hipnózis. Da nutz ká vámen.