Köszönöm! Akkor még írok pár sort. Kiállították az egykori telefonkezelők (mindegyikük nő volt) egyenruháját, illetve annak hű másolatát. A fejükön a füles régebbi változatát, de ez nem volt összekötve a mikrofonnal, ez utóbbit egy fémtölcsér képviselte, ebbe beszélhettek. Eleinte nem számok voltak, mindenkit név szerint kértek, akár magánszemély, akár közület volt az illető. Állítólag akadt egy-két kisasszony, aki 1000-1500 számot tudott fejből. Pár évvel később már számok voltak, akkor jött az, hogy kisasszony, kapcsolja a József 14-22-tőt.

Eszembe jutott Kosztolányi, ő írt néhány kis ismertetőt a különféle szakmákról, többek között a kisasszonyokról is. Ezek szerint már akkor sem volt könnyű dolguk, ha sokan voltak a vonalban, és késve jelentkeztek be, akkor hallhatták, hogy a fülén ül, vagy regényt olvas? A mostaniakhoz mérve még udvariasak voltak, maximum azt mondták, hogy essen le a körme.

Láttunk egy rövidke filmet a lakihegyi adó építéséről, elég hátborzongató volt látni a magasban dolgozókat. Mellesleg sosem értettem, miért hívják így Lakihegyet, olyan lapos, mint egy tányér.

Érdeklődve hallottam, hogy a régi telefonoknak is vannak gyűjtői, főleg a húszas-harmincas évekből származóknak. Egy, úgynevezett mágnestalpas telefon akár egymilliót is érhet. Ezt a fajtát a telefonszerelők használták, szinte bárhova csatlakoztatni lehetett.