Szia zanikó!

Sajnos én is tapasztalok hasonló dolgokat a játékban. Az én taktikám a védekezésre épül, hidd el legalább olyan nagy élmény megvédeni magadat, mint a játékos társak várát támadni és eltüntetni a térképről. A játék szabályaiban benne van a várazás lehetősége, a 400-as megyék támadása, ezek engem egyáltalán nem zavarnak, hozzátartoznak a játékhoz. Az sem bánt, ha a pillanatnyilag jobb játékostól kikapok, elismerem, hogy most Ő volt a jobb, sőt néha megcsodálom egyes játékosok tudását, csak bámulok az okosságukon és gyorsaságukon /azért soha ne adom fel:)/. Engem az erőszakos és gyáva játékosok készítenek ki, akik egész játék során sunyítanak, a játék végén utolsó kihívóként, megtartva minden segítségüket rárepülnek a gyengébbik láncszemre és levárazzák, javítási lehetőséget sem hagynak.  Ők a gyáva férgek, akik nem tudják elfogadni a vereséget. Olyankor én is abba hagyom. Ennek ellenére szeretem ezt a játékot, nagyon sok okos és sportszerű játékossal találkozom, akik mindig megerősítenek abban, hogy érdemes és jó játszani a Honfin, úgy is, hogy az elveinket nem adjuk fel.

A másik dolog ami mindig helyre tesz, ez csak játék és ha nem találom benne az örömöt, akkor ne játszak, mások ne befolyásoljanak, én döntöm el hogyan játszom és nem érdekel mások frusztráltsága.

Természetesen más a játék, ha barátokkal játszunk. A pipa nekem azt jelenti, hogy egy jó és sportszerű játékos a társam, akire számíthatok a játék során, nem repül a váramra, nem fogunk össze a harmadik ellen, egy fair és érdekes  játék részesei lehetünk, ha arra van szükség segítjük egymást a játék során.

zanikó! Veled még soha nem sorsolt össze a gép a játékban, de nagyon szeretném, ha a barátod lehetnék.:) Kitalálod, hogyan jelölhetnék egymást és talán játszhatnánk néhány baráti játékot!

Legyen boldog, csodás délutánod!:)