Igazán nehéz belelátni abba, hogy küzdelem közben mi is zajlik egy ilyen - sok esetben szinte brutális,

kemény típusú küzdősportot űző versenyző fejében. Mindezzel együtt Hakuho esetében nem is az tűnt

fel nekem, hogy a pofonjai milyenek (bár épp elég ilyen versenyzőt láttam, mint például annak idején

Chiyotaikai, aki tipikusan ilyen, szinte durván rámenős stílusban, eléggé visszatetsző erőszakossággal

pofozkodott az összecsapásai folyamán.

 

Hakuho esetében - legalábbis nekem - az tűnt fel, hogy amikor valami okból felfokozott idegállapotban

küzdött, sok esetben nem elégedett meg azzal, hogy valamilyen módon győzött, de ezt követően még

erőszakosan ki / le is lökte utólag a legyőzött ellenfelét a dohyu - ról (körben ülő közönség sorai közé).

Na ez nemigen tetszett nekem. Volt ebben valami, utólagos elégtétel - vétel - féle, felesleges gesztus.

 

 

Ilyen szempontból (sok más, egyéb tényező mellett) is, Chiyonofuji és később Takanohana testesítette

meg számomra a szinte ideális sportszerű módon küzdő sumo birkozó típusát. Ennek szinte tökéletes

ellentéte volt például Asashoryu, akit nem véletlenül neveztek "mongol dúvad" - nak. Az Ő brutalitása

például legendás volt. Egyebekben is elég fékezhetetlennek tűnt. Hakuho fiatal versenyzőként (amikor

előbb a "Makuchi"- ba, majd nem sokkal később a "Sanyaku"- ba felkerült, így megismerhettük), ebben

(is) szinte tökéletes ellentéte volt, mindig higgadtnak, kimértnek látszott akkoriban.