Igen, a belvárosban sétálgatni legtöbbször kellemes. Örülök, hogy meglátogattad a Szecessziós Házat. Mint oly sokszor, most is valami kellemesen groteszk dolog volt a kedvencem ott is, éspedig egy olyan teáscsésze, amin bajuszvédő volt. Mennyire örülne neki Monsieur Hercule Poirot! A másik kedvencem a falikutak kiállítása volt, sosem hittem volna, hogy ennyiféle létezik.

Nálam kultúrszünet, illetve olvasásra korlátozom ezt a tevékenységemet. No meg időnként nézem a koreai sorozatokat, és rájöttem, hogy a Felség! szót legalább húszféle hangsúllyal lehet kimondani. Becsületére váljék ez a szinkronszínészeknek. A párbeszédek másik része az Igenis! felkiáltásból áll. Az elveszett személyek utáni kutatás pedig rendszerint éjjel történik, fáklyafénynél. Mindezek ellenére érdeklődve figyelem a cselekményt, remek intrikák vannak benne.