Kellemes estét:)

Egy csodaszép és egyben szomorú versre bukkantam. Megosztom Veled.

Nazim Hikmet: Egy kislány dala


 Én csöngetem a csengőket,                                                                             
én járkálok nálatok.
Mégsem láttok,                                                              
láthatatlan minden halott.

Tíz év is eltelt már
 Hirosima óta.
De én hét éves  vagyok,
soha sem nő fel, aki halott.

Lángra kapott a copfom,
a szemeim szörnyen égtek.
Egy maroknyi hamu lettem,
szétszóródtam a szélben.

De magamnak tőletek
semmit sem kérek.
Egy pernyévé égett gyerek
Mégcsak cukorkát sem ehet.

Csöngetem a csengődet,
néni, bácsi, tegyél valamit!
Éljen, játsszon,
nyalókázzon
minden gyerek!