ETIMOLÓGIAI SZÓTÁR:

vitéz [1208 tn., 1372 u.] Déli szláv jövevényszó, vö. bolgár régi nyelvi [vitez] ’katona, lovag’, horvát-szerb vitez
’lovag, hős’, szlovén vitez ’lovag’. Megfelelők más szláv nyelvekben is élnek, vö. szlovák vitaz ’hős, bajnok’, orosz
[vityazj] ’hős, harcos’. A szláv szavak valószínűleg germán eredetűek és a vikingek nevével lehetnek kapcsolatban,
vö. ónorvég víkingr ’viking’. A vitéz régen a művelt irodalmi nyelv szava volt, ma már régies, illetőleg népies árnyalatú.
Melléknévi értelme jelzős használat alapján keletkezett. Származékaira vö. vitézség [1372 u.], vitézi [1416 u.], vitézkedik
[1416 u.], vitézlő [1416 u.].