A babilóniai fogság után már nem a héber, hanem az arámi volt a zsidóság anyanyelve, egyébként ez volt az egész Közel-Kelet lingua francája, nemzetközi nyelve hosszú  évszázadokon át, a perzsa birodalom korától egészen a hellenisztikus korig, de sok szempontból még a hellenisztikus és a római korban is, bár akkor a hivatalos nyelv már a görög volt.

 

A héber élő nyelvként a babilóniai fogság idején kihalt, a zsidóság áttért az arámi használatára, de a héber megmaradt szent nyelvnek, a liturgia nyelvének.

 

Jézus idejében - mert ugye minket keresztényeket elsősorban ez érdekel - a nyelvfejlődés az ún. középarámi korszakban járt, az újszövetség rövidebb arámi nyelvű részei, mondatai is ebből a korszakból származnak.

Jézus a földi működése során az arámi nyelvet használta, ez volt az anyanyelve, mint ahogy első követői legnagyobb részének is.

Területileg az aráminak két fő változata volt, a keleti és a nyugati, a kettő között az Eufrátesz volt a határ.

Palesztínában és Szíriában a nyugati változatot beszélték, természetesen ennek is több alváltozata volt, az ortodox zsidók a júdeai dialektust tekintették helyesnek és mértékadónak, míg a galileai dialektust romlottnak tartották, annak használóit Júdeában gyakran kinevették vagy kigúnyolták.

Jézus és az apostolok többsége is Galileából származott, így ők feltételezhetően a galileai dialektust beszélték.

Henri-Daniel Rops ismerteti a könyvében a galileai nyelvjárás néhány kiejtési sajátosságát. 

 

Rövid összefoglaló az arámi nyelvről:

 

https://hu.wikipedia.org/wiki/Ar%C3%A1mi_nyelv