Boldog, vidám napot!

 

milyen öregasszony leszel?Közzétéve március 6, 2015

Ezt kérdezem magamtól. Telik az idő, mi tagadás.

Öregedésről itt is írok: az évek meg csak telnek

Mikor lesz az? Megérem? Mikortól leszek öreg?

Százéves az anyósom. Díszoklevél, emlékkönyv, virágok, méltó öntudat. Nem szabad abbahagyni, másra szorulni, azt mondja. Kenyeret süt. Nem áll meg.

Bennem lesz-e halálvágy, s hogy már elég volt? Fáradtan? Fájdalmak közt?

Hogy fogom érezni magam? Egészséges leszek-e úgy-ahogy? Megsüketülök? Az egészségem összefügg majd azzal, amit most alig-középkorúként, magabízóan hiszek: hogy én mindent megtettem, jó levegő, nemdohány, sport, és hogy ettől jobb életem lesz húsz év múlva? Vagy beüt a mennykő, a tervezhetetlen, megelőzhetetlen? Hogy viselem majd azt? Kiszolgáltatott leszek?

Csontritkulok? Töpörödök? Hízok? Hány kiló leszek? Meddig tartom álomsúlyom (amelyet még nem értem el)? Milyen a kockás has öregen? Szúr?

Meddig festem a hajam? Lesz tyúkszemem? Hogyan hullanak majd fogaim? Mikor veszek utoljára tűsarkút?

Mivel töltöm a napjaimat? Aktív leszek? Emberek közé megyek? Vidám leszek, vagy szemlélődő, netán depressziós? Művelődöm, társasutazom, termékbemutatókra járok, a teleshop áldozata leszek, teadélutánt alapítok, hagyományőrzök, kuratóriumi tag leszek? Írni fogok? Egyre jobb leszek? Síelek, mint az osztrák nyugdíjasok? Lakásba szorulok?

Megmenekült a nyugdíjpénztáram. A magán. Örülök nagyon.

Támogatom majd az enyéimet? Vagy ők engem? Ők már csak fizetősre járnak egyetemre. Őnekik nem lesz ingyen semmilyen műtét talán.

Lőrinc feltaláló lesz, és atomgazdag? Jönnek majd, menjek majd? Egy országban fogunk élni? El tudok menni hozzájuk bringával, ha akarják? Milyen bringám lesz?

Akarják-e? Én is játszmázom majd? Én is mártírt játszom? Rátelepszem a gyerekeimre? Jóindulatom tanács, korholás, bírálat lesz? Elegem lesz belőlük, hogy nem értik? Amikor kicsi voltál, aranyos voltál? A pénzem kell, a tanácsom nem?

Hálásak lesznek? Elfogadnak majd ennek, aki lenni tudok? Vagy rádöbbennek, mit tettem velük? Érthető lesz-e mindaz, ami nekem most nehéz, onnan?

Látni fogom, hogy gondolják, de nem mondják? Elmondják talán? Bajuk lesz? Sokszor akartak szólni, de nem tették? Mama, te mindig ilyen voltál — bók lesz ez, vagy hangos sóhaj?

Mert én olyan leszek, az tuti. És röhögök. Velük.

Mama, te majd ESPRIT meg MEXX cuccokat tukmálsz, ugyanúgy.

Mondta a fiam.

Amikor kérdeztem: ugye, ha felnősz, eljössz velem kettesben majd valami picsadrága velneszbe? Biliárdozunk? Telezabáljuk magunkat reggelire gránátalmával? Ígéretet tett.

Én is leszólom majd az új idők jelenségeit, és anekdotázom, hogy bezzeg amikor, akkor volt még becsület és mi kavicsokkal játszottunk a porban? Én is értetlen leszek? Én is azt mondom majd fejcsóválva: mennek ezek, mint a meszesek? Én is meg leszek döbbenve, hogy a fiatalok LÓGNAK, ISZNAK, VESZÉLYESEN ÉLNEK, SNOWBOARDOZNAK?

Ha a gyerekem szerelmekbe bonyolódik egyre-másra, ha iszik, ha drogozik, ha abortusza lesz, hogy viselem? És ha nem találja a helyét? Nem lesz munkája? Kétévente pályát módosít? És ha megkönnyebbülten autót vesz, és letol, hogy milyen aszketikus kín volt velem az élet? És ha nem akar gyereket? És ha meleg? És ha katona lesz? Lelkész? Testnevelő? Jobbikos jelölt?

Tudni fogom, mindenkinek mit kellene tennie? Mondom is neki? Nyomasztom, célozgatok, másokkal taglalom legszemélyesebb ügyeit? Össze akarom hozni majd azzal a helyes kislánnyal?

Én is pengeszájú szerelemtelen leszek, aki nem is emlékszik már a csúszós mámorra? Én is azt fogom érezni, hogy kimaradt az életemből valami alapvető, és ami az életem volt, az favágás, munka, helytállás? Én is azt heroizálom, igazolom majd fogyatkozó érvekkel, azt a keveset? Én is a gyerekeknek hagyom meg a dinnyeszeletem javát (hóóóógyisne), én is azt mondom, ha vizet töltenek: elég fél pohár? És hogy kár belém?

Én sem hagyom, hogy a fiatalok jól érezzék magukat? Én is leverem rajtuk az életemet? Én is kényszernagymama leszek, rám alapítják menyem, lányom munkába állását? Én is úgy érzem, igazodnom kell, rám szorulnak, de nem becsülnek?

Én is kék ujjakkal szorongatom a kontrollt?

Vagy én leszarom az unokákat, kínlódjanak csak, és hathetente beállítok egy ötös csomag áruházi rajzfilmfigurás bodyszettel? (MEXX.)

Örülök-e az unokámnak? Lesz-e? Hátamra kötöm, mint a gyerekeimet? Engednek majd biciklizni vele? Lesz-e türelmem? Több, mint most? Túlóvom-e? Idegesít-e majd menyem, vejem? (Lehet, hogy lányom révén lesz menyem?)

Befőzök majd? Kiskertem lesz? Politúros asztal, tévé tetején váza? Barátnőkkel trécselek? Előfizetem a Nők lapját? Rejtvényújságot? Vagy a Guardiant? Vagy a VOGUE-ot? Milyen hóbortjaim lesznek? Hintaszék, macska, pasziánsz, negyvenéves fiúkák, imakönyv…?

Külön program lesz, hogy végigtelefonálom esküvő-, terhesség- és halálhírrel a rokonokat? Családi programokon végigsorolok mindenkit, mintha érdekesek volnának? Sütök-főzök, egyetek? Vagy csak heverünk egy diófa alatt, és makadámiát rágunk? Fogok még csúnyán beszélni? Rászólok-e a gyerekre érte?

Megérintenek majd a gyerekeim? Milyen érzés lesz az a nagy testük? Babaszaguk marad-e? Mosnak rendesen fogat majd, ha már nem őrködöm ezen?

Érdekelnek majd az emberek? A sorsuk, a lényük, a dolgaik? Tudok majd figyelni, beszélgetni?

Öregúrral járok majd akrobatikus nosztalgiarock’n’roll klubba?

Én nem bírom a hideg lábú, boldogtalanságba roskadt, égboltot lehazudó, pipacsokat, spontaneitást tagadó, moralizáló középkorú nőket. Nem akarok rájuk hasonlítani húsz év múlva sem, és főleg nem akarom leszólni és kipletykálni a szerelmes fiatalokat. Farmergatyás, gömbölyű seggű, ragyogó szemű nő akarok lenni a biciklin, aki francia nyelvvizsgára teker, szerelmes esemest kap a félistenétől, és akinek egyszerre essen ki a mályvaszínű Lancôme rúzs és a Borbély Szilárd-kötet a táskájából, és álljon akkor ott a félisten és nézzen és szeressen, és késsem le és menjünk el kávézni inkább. Szerelemtelen lelkű emberek pengeszájjal figyelik és jobban tudják, mi méltatlan és minek kéne lennie…?

Tudjátok ti, mi az a szerelem? Az igazi?

Tudjátok, mi az öröm, a vágy, a robbanó gyönyör ígérete a bőröd alatt? Hogy neki akarod elmesélni, mit álmodtál, csakis, és hogy őt érdekli?

Te milyen öregasszony leszel?

 

Én már nagyon hasonló öregasszony vagyok.:)