Rába György:

A költészet függőhídja

 

Ilyen keskeny

szívós

ingatag

szakadék fölött himbál

eszedbe juttat perceket

egy átkötése is vezet

hol két ember se férhet

de te folyton találkozol

az egyetlen csupán előre-út

itt nem vagy többé szolga úr

csak aki mented életed

égzengések pitvarában

ábrázatok jóslata elől

kivehetetlen ostorpattogásra

egyensúlyozol kísértet

láthatatlan tenyér

markában hadonászol

rád pislogó menedék felé

viskó vár tán és heverő

és kéz és körötte kezek

szilárd kapaszkodó-kő

ahonnan újabb függőhíd ered