"Aki egyedül van, abban mindenki ott van... nem magányos, aki magában tud lenni. Mikor óvodás koromban a forró fürdő után már nyolckor ágyba dugtak és a sötét szobában magamat szórakoztatva beszéltem magamhoz, ..akkor jöttem rá, hát hiszen valaki hallgat engem. Itt van bennem állandóan. Hallja a szavam. Ahogyan én is hallom hallgatása csöndjét..az ő folytonosan áradó tökéletes figyelmében lebegek..ha kinyitom magam, amikor kinyitom a szívem az egyedüllétnek.

Mikor el merem viselni az egyedüllétet, felzeng a világ. Megszólal az egész.."

Kornis Mihály