Szép napot!
Mester kamráiból elővakartam egy cikket, mely a tudomány vagy ál, az irodalom és a fantasztikus
ismeretterjesztés avagy egyszerűen egy horrortörténet bevezető része:
Ufók, vimanák, védák... I.rész
John Burrows: Régi repülőgépek
A szanszkrit szövegek sokszor említik, hogy az istenek az égen vívtak csatákat, vimánákat használtak, amelyeket olyan halálos fegyverekkel szereltek fel, mint amilyeneket mi alkalmazhatunk ezekben a felvilágosultabb időkben. A Rámájana pl. ezt írja: "A Puspaka kocsi ragyog, mint a nap, a bátyám, a hatalmas Rávana szerezte meg. Ez a kiváló légi kocsi oda megy, ahova akarják… olyan, mint egy fényes felhő az égen." ".. Ráma király beszállt, és a Raghuk urának parancsára fölemelkedett a levegőbe." A Mahábháratából, a nagyon hosszú indiai eposzból tudjuk, hogy a Maja nevű démon vimánájának a kerülete húsz könyök volt, négy erős kerékkel látták el. Ez a költemény az információ igazi aranybányája, ami az istenek közötti konfliktusokat illeti, és akik olyan halálos fegyvereket használtak, mint manapság mi. A lángoló lövedékeken kívül más halálos fegyverekről is hallunk. Indra dárdája egy köralakú ’reflektor’ segítségével működött. Amikor bekapcsolták, fény-nyalábot produkált, ez minden célpontot azonnal elpusztított. Az egyik párviadalban Krsna az égen üldözi az ellenfelét, Salvát, és Salva valamilyen módon láthatatlanná teszi a Saubha nevű vimánát. Krsna azonban egy különleges fegyvert használ: 'Gyorsan elővettem egy nyilat, amely a hang alapján keresi meg a célpontot'. Sok más rettenetes fegyvert ír le egészen magától értetődően a Mahábhárata, de a legfélelmetesebb az, amelyet a Vrsnik ellen használnak: "A gyors és erős vimánájában repülő Gurkha a Vrsnik és Andhakák három városa ellen egyetlen, de az univerzum valamennyi erejével rendelkező lövedéket lőtt ki. Tízezer napként ragyogó, lángoló füst- és tűzoszlop emelkedett fel. Ez volt az ismeretlen fegyver, a vas mennykő, a halál küldöttje, amely hamuvá égette a Vrsnik és Andhakák egész nemzetségét."
Fontos megjegyezni, hogy ezek nem elszigetelt események. Más civilizációkban is vannak hasonló beszámolók. A vas mennykő utóhatásai nagyon ismerősen hangzanak. Úgy látszik, az embereket annyira elégette, hogy a holttesteiket nem lehetett azonosítani. A túlélőknek se volt sokkal jobb, mivel kihullott a hajuk, leváltak a körmeik. Az állítólag mitikus vimánákkal kapcsolatban talán a legérdekesebbek azok a tárgyilagos feljegyzések, amelyek leírják, hogyan kell ezeket megépíteni. A maguk módján, az utasítások egészen pontosak. A Szamarangana Szutradhára írja: "A vimána teste erős és tartós legyen, könnyű anyagból, mint egy nagy madár. A belsejében kell elhelyezni a higany motort, alatta a vasból készült fűtőberendezéssel. A higanyban rejlő erő mozgásba hozza a meghajtó örvényt, és a gépben ülő ember nagy távolságot tehet meg az égen. A vimána föl- és leszállhat függőlegesen, adott szögben haladhat előre és hátra. A gépek segítségével az emberek repülhetnek a levegőben, a mennyei lények lejöhetnek a földre." A Hakatha (a babiloniak törvénykönyve) egyértelműen kimondja: "A repülőgép használata nagy kiváltság. A repülés ismerete a mi egyik legrégebbi örökségünk. Ajándék azoktól, 'akik odafönt élnek'. Azért kaptuk tőlük, hogy sok életet megmentsünk." Még fantasztikusabb információt ad egy régi khaldeai könyv, a Szifrala, amely több, mint száz oldalon sorolja a repülőgép építésének műszaki részleteit. Olyan szavakat tartalmaz, amelyeket grafitrúdként, réztekercsként, kristály kijelzőként, rezgő szférákként, stabil szögekként, stb. lehet fordítani
