Lewis Carroll: A Gruffacsór

 

Nézsonra járt, nyalkás brigyók

turboltak, purrtak a zepén,

nyamlongott mind a pirityók,

bröftyent a mamsi plény.

 

"Kerüld a Gruffacsórt, fiam,

a foga tép, a karma metsz!

Ne járj, hol grémmadár csuhan

s a bőszhedt Gyilkanyessz!"

 

Kapta döfke kardját a smorc,

rég csűszte már a nyúf vadat -

megállt a vén plakány tövén

a tamtam-lomb alatt.

 

Állt felhergült eszmék között,

s ím Gruffacsór - a szeme láng -

hussongva és mortyogva jött

a kuszmadt fák iránt.

 

Egy! Kettő! Egy! Kettő! - csihant

a döfke penge nyisz-nyasza!

Metélte szét, kapta fejét

s diadalgott haza.

 

"Hát megölted a Gruffacsórt?

Keblemre, fürgeteg fiam!

Dicshedj soká! Hujhé, hurrá!"

s csuklantott boldogan.

 

Nézsonra járt, nyalkás brigyók

turboltak, purrtak a zepén,

nyamlongott mind a pirityók,

bröftyent a mamsi plény.

 

[fordította Tótfalusi István]