Elveszettem a fonalat. Mi is a vita tárgya pontosan?

Én kettéválasztaná:

(1) Mi a helyes szerintem

(2) Mit érzékelek a világból, ami világ nyilván nem hallgat rám :)

 

(1) Axióma: nyilván helytelenítem, hogy külsőségekkel operál valaki, pláne tehetséget pótolandó, ahogy egyébként jellemzően a saját véleményemet írtam az inkriminált hozzászólásban.

 

(2) Axióma: nyilván nem csukott szemmel járok, én is látom, hogy klasszikus zene hátrányainak leküzdéséhez, korábban nem látott eszközök vetődnek be.

A vitás pont kettőnk között az, hogy hol van a határ, hogyan viszonyuljunk ehhez az utóbbi esetben.

Az én konkluzióm az az, hogy általánosságban ne döntsünk a kérdésről, hanem csak esetileg és konkréten.

Mert ebben elfér az, hogy a Brahmsos lila ruhája nekem tetszik Yujánál, nektek meg nem.

A maximum az az, hogy legalább elvek szintjén jutunk konszenzusra:

Pl.: be lehet dobni polgárpukkasztó ruhát a nőknek (megpróbálni elmenni megértésben, elfogadásban ameddig lehet), de csak értelmesen és mértékkel, nem túlspilázva, mert vissza lehet vele élni.

 

Másik oldalról meg azért tiltakozom, mert Matsuevet vagy Volodost kifejezetten nem a macsó szépségükért szeretjük.

Azaz a kiválasztás azért csak müxik ma is valahogy.

Én például a ma élő zongoristák közül talán csak Schiffet tartom túlértékeltnek, és nem azért, mert nem elég szép ember nekem.... :)

Meg Clayderman is hiába szép ember, sokra nem fogja őt senki tartani (jó lemezeladási számok mellett sem), mert alapvetően rossz amit csinált.

Itt az én konkluzióm, ezt írtam a levelezőtársnak: alapvető módon nem értjük a folyamatokat (pl.: Miért a recsegős Hungarotonos gyenge minőségű Ránki videóm a legnépszerűbb?)

Magyarán azért a klasszikus zene van még annyira erős manapság, hogy nívótlanság nem tud tartósan kiemelkedni.

Azaz a végeredmény magyarázható, a hozzvezető út viszont nem.

Megítélés kérdése, hogy szerencsénkre vagy pechünkre.

 

Jó a virtuózos felvetés. Ezt én úgy látom, hogy attól még, hogy a Virtuózok zsüri nem jól működik, attól azt még lehetne jól csinálni, és még csak a világot sem kell megváltani hozzá. Annyit kell összesen belátni, hogy a zenei produkciók megítélése zenészeknél elvégezhető, a produkciók rangsorolhatók, verbálisan véleményezhetők, horribile dictu objektív korrekt módszertannal. Szó nincs arról, hogy véletlenszerűen vesznek fel Zeneakadémiára, hogy majd próba-szerencse alapon tehetséget ültetnek a növendékbe. Ami a Virtuózokos verbális zsüri-véleményezést tönkreteszi az csak a másodlagos szempontok manipulációja (belterjesség nyomán).

 

Na ez verte ki nálam a biztosítékot ;) mert ez nem így van normális esetben. Nyilván első benyomást a külső adja, de ez nőkre és férfiakra éppúgy igaz. Viszont az már nagyon nem hogy

1. a férfi elég, ha egy fokkal szebb az ördögnél

2. a nőnek nem senki nem az eszét nézi... hidd el, lehet a leggyönyörűségesebb, extra alakú nő, ha nem tudsz vele beszélgetni, mert süt belőle a butaság. Előbb megunnád, mint egy csúnyácska, de intelligens nőt... persze, ha valóban kapcsolatot akarsz vele, és nem dekorációra van szükséged...

Pedig a nevezetes toposzt a pénzt nem is említettem :DDDDDDDDDDD

Kettőnk között a releváns eltérés ott van, hogy én a párkapcsolat indulásáról beszélek, te meg a teljes párkapcsolatról.

Utóbbit ("teljes párkapcsolatban") illetően egyetértünk: de az okosság, butaság folyamatában derül ki a nőnél, még az igen/nem elött, ahogy a férfinél is nyilván.

Amiről én beszéltem, hogy megadódik-e az esély indulásnál és ez mennyire megalapozott. Mármint hogy ez kiderüljön.

Azt váltig állítom, hogy nagyon nagy kockázat csak levelezés alapján beleszeretni a másikba, mert hamis illuziós képet lehet felépíteni, nagyon könnyedén:

Kell, szerintem szükségesnek látszik, hogy a - nyilván valamennyire tűréshatáros - fizikai összbenyomás előzzön indulásnál (ha párkapcsolatépítés a cél), mai világban és releváns (extremitásokat nélkülöző) mértékben.

 

Abban viszont nyilván nem kell egyetértenünk, hogy mi a tapasztalatunk.