Ezen ruhák egyike sem bejövős nekem (maximum nem zavar a műélvezetben).

Az első kettő kifejezetten ronda.

Tán az utolsó kettő, ami még jobban elfogadható.

Meg nyilván fókuszban van Yujánál, hogy hogyan lehetne minél több anyagot kispórolni a ruhából, lépésről-lépésre haladva. :)

Én csak az általam linkelt videón látható ruhát védtem, azt én per mostanáig elfogadhatónak tartom, nemcsak szimplán tetszik nekem.

 

Viszont azt azért mondjuk ki, hogy a csajok alapból szeretnek üzenni az öltözködésükkel.

És minél merészebb az üzenet annál merészebb lehet az öltözködés.

Nem Yuja találja ki ezt, hanem csak reflektál a világra, hozzáadva egyéniségét meg persze saját exhibicionizmusát.

Ebben élünk, az lenne a meglepő, ha nem így lenne.

Benne van a ringlispilben, nincs megállás, csak gyorsítás.

Nézőként megállítani, visszafordítani nem tudjuk: pörög a világ, mohón generálja a minél nagyobb változást, termékeny táptalaja van minden vadhajtásnak.

Vagány produkciókhoz vagány öltözet, és mindig újabb és újabb és merészebben és még merészebben

(pont mint az avantgarde vadhajtásának szárbaszökkenése és kifulladása)

Kikerülhetetlen a túlspilázás majd visszanyesődés (hiszen ezekbe a képen látható rondaságokba is bele lehet fásulni hosszabb távon)

Reméljük kinövi: mert lássuk be kétségtelenül nagyon fiatalon brutális nagy reflektorfényt kapott (amúgy megérdemelten).

 

Azt is lássuk be Yuja a pianisták között olyan magaslatokban van, mint például Magnus Carlsen a sakkban.

(Nyilván nem azt mondom, hogy Yuja a világ legjobb zongoristája, ennyiben nem áll az analógia, csak az ünnepelt krémben van benne)

Arról perlekedünk itt, hogy elég-e 100 ponttal vezetni egy rangsort, vagy csavarva a dolgokon cél a 200 ponttal vezetés.

Lubickol a merészkedési lehetőségekben, mutatva, hogy ez is belefér még neki, komolyan gondolja a "200 pont" megcélzását

Tétje már nincs a dolognak, csak veszélye, amit kit tudja mennyire lát át.

Majd megnézzük őt is mire jutott, mint manapság Kennedyt. :)

 

Régen a művészek szépen végigehették a menüt életük évtizedei alatt, gyomorfekély nélkül, sőt egészségesen is.

Ma annyira minden egy pillanatba sűrűsödik, koncentrálódik, annyira intenzív a tombolás, habzsolás (nyomában felületesség), a hullámvasút.

Teljességgel ködbevész az évtizedes művészpályáknak csak a lehetősége is.

Örök memento Kocsis is, aki idő elött halt meg, utolsó 5 évének brutális egészségügyi tünetei között.

Pedig ő nyugodtabb világban emelkedett fel, a világi őrület csak az ÁHZ-val jött az életébe.

Yujáék kötosztályának a hosszúság kontrollálása nem adatott meg, ezért intenzításban, töménységben tombolják ki magukat (önveszélyes módon).