Mind a mai napig nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy a keresztes hadjáratok címén többnyire

azok a szerencsétlenek indultak el (és szinte sohasem érkeztek meg a Szentföldre), akiket a szervezők

már eleve csak "ágyútöltelék" - céljaként küldtek oda. Ha mást nem is keresünk / találunk, ott voltak a

"kis(gyermek)keresztes" hadjáratok, amelyek szinte minden esetben a Francia Királyságból indultak és

mire átlépték volna akár a tengeri határokat, akár a mai Olaszország felé lévő határokat, már a saját

uraik (a tartományurak, a főnemesek seregei), vagy éppen az a lakosság, ahol ezek a szerencsétlenek

átvonultak (és persze miután enni sem kaptak, kénytelenek voltak ott és úgy szerezni maguknak, ahol

ahogy lehetett), utolsó szálig lemészárolták őket. Erről írták a korabeli krónikások (nem is alaptalanul),

hogy akkoriban Franciaország felzabálta a saját fiatalságát - a jövőjét.

 

A Szentföldre elért keresztes hadjáratok pedig csak egy töredéknyi időre alapozták meg a Jeruzsálemi

Keresztény Királyságot, hogy azután az iszlám Szalahoddin vezérletével elfoglalja azt, és a Szentföldi

kereszténység végérvényesen visszaszoruljon Acre - ba, azaz a probléma ezzel is csak elhalasztva -

elodázva lett.