Az Orbán-rendszer fő jellemvonása nem a központosítás, hanem a hatalom kiszervezése az alkotmányos kereteken túlra

Azt hajtogatja tízezer cikk, hogy „ez” pont olyan, mint a Kádár-rendszer. Pedig egyáltalán nem olyan! Az csakugyan központosító és államosító rendszer volt, ez nem. A magyarországi „politológia” rossz tréfa. Lánczi Andrásnak van igaza, ez nem korrupció és nem államosítás. Ez új dolog. A királyi adományok rendszerét követi, amikor az uralkodók – szintén törvényesen – a korona birtokából földekkel és várakkal jutalmazták hűséges báróikat. Ugyanez történik, csak időnként banki átutalásokkal és cégalapításokkal. A független sajtót se államosítják, hanem a kézben tartott oligarchák cégeibe csoportosítják át, hatékonyabban, mint a pártállami sajtóirányítás, amely nehézkes állami hivatal volt. Ez szélsőjobboldali, nem bolsevik jellegű rendszer, amelynek a zűrzavarát a fasizmus elemzői rég leírták. Ernst Fraenkel kettősállam-elmélete erről szól. A Harmadik Birodalomban is volt „jogállami” rendszer a hétköznapokban, a tolvajokat elfogták, a végrendeleteket végrehajtották, a szerződésszegőket megbüntették. A politikailag releváns döntéseket viszont önkényes rendszabályokkal, törvényes ellenőrzés nélkül hozta meg a hatalmi központ.

Az Illyések, a Kodályok, a Krležák nélkül nincs „létező szocializmus”. Ez itt nem kell, a szélsőjobboldali hatalom pusztán a hatalomra, a félelemre, a rasszra és a fogyasztásra támaszkodik.

http://magyarnarancs.hu/belpol/ez-nem-a-kadar-korszak-107769