Ha elfogadod, hogy az élet alacsonyabb rendű (baktériumos) formája a Naprendszerünk más bolygóin is kifejlődhetett, s ezek akár kölcsönösen "fertőzték" egymást, akkor mi az elvi akadálya annak, hogy más naprendszerekben keletkező életcsírák is fertőzzék egymást?

Nyilván a nagyobb távolság nehezítő tényező, valamint a kozmikus sugárzások is, de nem leküzdhetetlenek. Vegyük azt az esetet, amikor egy távoli naprendszer egy bolygójába, ahol kifejlődtek baktérium-szerű életcsírák, becsapódik egy másik égitest. Ez nagy mennyiségű kőzetet robbant ki, ami tölcsérszerűen repül ki onnan, ha a becsapódás elég nagy erejű, akkor a törmelék jelentős részének sebessége meg is haladhatja az adott naprendszer szökési sebességét, tehát sok kőzetdarab elhagyja azt a rendszert. Nincs itt szükség pontos becélozásra, hogy egy másik naprendszerbe kerüljön a kőzet, hiszen a Tejútrendszer tele van csillagokkal, így akármerre repül ki a kőzettörmelék, abban az irányban is vannak csillagok. Továbbá ez az esemény nem csupán egy helyen jöhet létre, hanem sok más csillag rendszerében is, ezért sok ilyen kőzettörmelék repülhet különböző irányokban. Amikor ilyen csírákat tartalmazó kőzetdarab egy másik csillag közelébe ér, akkor belezuhanhat az adott csillagba is, de nagyobb az esélye, hogy valamilyen pályára áll körülötte. Mivel egy kívülről jött égitestről van szó, ezért valószínűtlen, hogy a kőzetdarab pályája párhuzamos lesz az ott lévő bolygók pályájával, hanem olyan lesz, ami keresztezi azokat. Ez után már csak idő kérdése, hogy mikor kerül sor valamelyik bolygóval való ütközésre, s ekkor meteoritként csapódik a felszínre. Szerencsés esetben nem semmisül meg az egész kőzetdarab, hanem kerül a bolygó felszínére olyan darab, amiben a mikroba túlélte a becsapódást és az utazást.

Itt szeretném kiemelni az időtartam fontosságát. Azokon a helyeken, ahol a fizikai feltételek kedvezőek az élet kialakulásához és további fejlődéséhez, az evolúciós folyamatok spontán beindulnak, de az életképes, hosszú távon fennmaradni képes szerveződések kialakulásához nem kevés idő szükséges, hiszen a generációk sokasága, egymással való reagálása kell ahhoz, hogy a legalkalmasabb forma kicsiszolódjon. Közben számtalan mellékág kihal, elsorvad, különféle külső és belső csapások érik a rendszert, amit túl kell élnie ahhoz, hogy a fennmaradók közé kerüljön, s továbbvigye a fennmaradásához szükséges információit (géneket). A földi élet történetén látjuk, hogy a természetes szelekció, az evolúció nagyon lassan "dolgozik", hiszen több milliárd év kellett ahhoz, hogy az egyszerű egysejtű (prokarióta) formából eljusson a bonyolultabb (eukarióta) sejtekhez, aztán a többsejtű organizmusokig, majd a bonyolult társadalmi szerveződésig. Ugyanakkor viszont az első élő egysejtűek viszonylag hamar megjelentek a Földön, annak kialakulása, felszínének megszilárdulása után. Ez felveti annak lehetőségét, hogy ezek a mikrobák máshonnan kerültek ide, s a kifejlődésükhöz szükséges évmilliárdok máshol zajlottak le. Véleményem szerint az egyszerű vegyületekből komplex élő sejt kialakulása legalább akkora evolúciós lépés, mint az egysejtűekből többsejtű organizmusok, majd társadalmak kifejlődése, ezért ennek időszükséglete is nagyjából hasonló kell hogy legyen. Ha itt a Földön nem állt rendelkezésre a szükséges idő, akkor máshol (esetleg nem is egy helyen) kellett lezajlani annak a molekuláris evolúciónak, ami létrehozta az első élő sejteket, amik aztán szétterjedtek a kozmoszban.

Ma már konkrét bizonyítékok vannak arra, hogy egyes mikrobák kibírják a világűrbeli utazást, s jól tűrik a kozmikus sugárzást is (vannak olyan egysejtűek, amik az atomreaktor sugárzó reaktorvizében is megélnek). A betokozódott baktériumok kibírnak akár több millió éves világűrbeli utazást is, így eljuthatnak más csillagok bolygóira is. Az űrutazások során már előfordult, hogy a visszatérő űrkabinokon életképes baktériumokat találtak. Még a Hold-utazásokról is tértek vissza baktériumok élve. Mivel az űreszközök fertőtlenítése nem tökéletes, így ezekkel kerülhet földi baktérium más égitestekre. Így már elképzelhető, hogy a Holdra, a Marsra és Titánra is kerültek földi baktériumok, sőt lehet, hogy a Voyagereken is utaznak földi baktériumok, s esetleg – több tízezer év múlva – elérnek más csillagrendszerbe. Persze nem biztos, hogy ha odakerülnek, mindjárt szaporodni is tudnak, de az látható, hogy már a mi példánk is bizonyítja, hogy mikrobák átjuthatnak más égitestekre, így nem zárható ki, hogy akár más csillagok bolygóira is átkerüljenek.