(Elöljáróban: lentebb vázolom, hogy nagy a baj!)

 

Az Rk. egyház álláspontja már rég nem ez!

A csaknem fél évszázada véget ért II. Vatikáni Zsinat szakított a 2 évezred alatt felgyülemlett súlyos torzulásokon, és új - az eredeti Jézusi kinyilatkoztatásnak megfelelő - szemléletmódban korszerű módon, mindenki által megérthetően,  és letisztulva tárta elénk az ősi múltra visszavezethető szokások ésszerű okait.

 

Értelmes ember számára világos pl., hogy egy társadalom széthullik, ha abban hétköznapivá válnának a gyilkosságok, vagy ugyanígy ha mindennapos lenne mások befeketítése, rágalmazása. De ugyanez lenne, ha az emberek pofátlanul lopkodnának egymástól bármikor, ha kedvük telik. Szintén súlyos károkat okozna, ha az idősek iránti tisztelet felrúgása okán félrelöknénk tapasztalataikat, s mindent saját magunk találnánk ki újra, vagy pl. megszüntetnénk a hosszú évtizedek sokaságán kiharcolt nyugdíjat.

 

És sajnos azt is be kell látnunk - az elmúlt 50 év más irányú tapasztalatai kapcsán is -, hogy az emberi szexualitás egy nagyon érzékeny, intim dolog, ám a magánéleti viselkedéseink komoly kihatással vannak a társadalom működésének egészére. Nem új dolog ez, egy csaknem 80 éves - majdnem elfeledett - kutatás is ezt bizonyítja.

 

J. D. Unwin maga is meglepődött eredményein, amikor a történelem civilizált társadalmait vizsgálva következetesen fellendülést tapasztalt, ha valahol szigorú monogámiát vezettek be (semmilyen más dolog nem vezetett fellendüléshez), illetve amikor a fejlődés során ezt a korlátozást az emberek elnyomásként élték meg, s lazítottak rajta, akkor - és csak akkor - a civilizáltság hanyatlásnak indult. Lassú folyamatban zajlott mindez (kb. 3 emberöltő kellett), de mindegyikben akár többször is megtörtént.

 

A "Sex and Culture" művében meg is jegyzi, hogy: "Az egyetlen igazán figyelemre méltó jellemzője ennek az egésznek a kérlelhetetlen monotónia".

 

 A jelenkori kutatások pedig (még 10 éve sincs, hogy felfedezték) rávilágítanak az ember biokémiai rendszerének működése kapcsán, hogy egyes hormonok (pl. oxitocin) a monogám társadalmi viselkedésmódot kényszerítik ki, s ha ezzel a rendszerrel visszaélünk, annak jelentős társadalmi kihatása lesz, amely a hagyományos családi szerveződés fölbomlásával a népesség egyre drasztikusabb csökkenését eredményezi.

 

Fájdalmas, de észre kell vennünk, hogy amit és ahogyan (s ma korszerű módon) az Rk. egyház szorgalmaz a szexualitás terén, az nem más mint egy hosszú évezredeken át fennmaradó, s életképes, fejlődő társadalom szokásrendszere, amely ha megmaradna, kereszténység nélkül is biztosítaná a folytonos fejlődést.

 

Azonban napjainkban nem ez a helyzet. A történelemben helyileg egyes népcsoportnál időnként megjelenő lazítások (s következményeik) mára már a szexforradalom óta az egész fejlett nyugati civilizációra (pl. az USA-ra is) kiterjedtek, s kezdenek a hanyatlás jelei megjelenni. Általános népességfogyás a környező túlnépesedés ellenére, s 15-20 év múlva demográfiai krach. Ennek a nagytőke örül, mert lecseréli az civilizált, és nehezen befolyásolható, demokratikus tömeget az alacsonyabb kultúrájú, szaporodó és diktatórikusan jól irányítható, manipulálható más népekre.

 

Ugye nem erre a jövőre vágytunk?