A Nordnak kemény a billentyűzete mert Fatar wf. Az A33 is Fatar, csak más típus. Roland, de Made in Italy van a dögcéduláján. C1. Akkor kell egy másik nápolyi is, mert a C1 nem tud mást, csak orgonát. A midin csakis a 64-es velocityt küldi, tehát nem billentésérzékeny. Két kezünk van, minek 3 manuál ha számít a méret és súly? Netán a hely. Meg hová is kerüljön az a 3. billentyűzet, szinti? Alá? Béna. Fölé? Kényelmetlen zongorázni vagy ha nem, kényelmetlen alul 808-on kísérni. Deréxögben? Kisebb helyen nincs akkora terület. Öt oktávon főleg szűk a zongorázós tér.

Kipróbáltam a sok csodát, gondolkoztam a Legenden is, de a valóság visszarángatott a saját megoldásomhoz. Az A33 Esi-ben az a jó, egyik presetre lépek, szól a Hammond lezlin át. Másik preset, tisztán vonalból zongora/szinti. (akár együtt így a kettő layerezve) Fellépéseknél faék egyszerű. Dinamikában az Esi verhetetlen.