Nem, nem erről van szó.:) Szerintem vannak bizonyos határok. Tudod hogy értem, ami kacsa..

Szerintem időgép se egy idővel antiszemitába áthajló kincseskönyvet akart nyitni neked.

Más persze nem mer szólni. Talán kicsit hasonló időket élünk. Nem szól szám nem fáj fejem. Becsukom az ablakot nem látom hogy viszik őket. Egy csomó dologban egyetértek vele és ezért ez nem akkora..Elhessegetjük a disszonanciát. Rendes ember ez azért csak kicsit izé..

A magyarkodó bájos butaságok fellett még akár elnézőek is lehetünk, de azért jó zsíros táptalaja a szélsőségnek.

Na meg a keserűség, ami sajnálatosan Erdélyit is arra felé terelte.

 

Apropó. Ha csak ezen irányultságú művei ragadtak magával, akkor remélem örülsz eme csemegének.

 

Erdélyi József:

„NYILAS JÓSKA“

„Nyilas Jóska“ az én nevem;

nyilaskereszt a mellemen.

Ballagok a pesti utcán, –

Ki tartozik itt énhozzám?

Járok, mint egy alvajáró;

gondolkodom a halálról.

Egyszerre csak „harc! kitartás!“

köszön rám egy kopott munkás.

Szürke munkás, ismeretlen:

mégis köszönt, – ismer engem.

Szavaitól szívem dobban,

fejem mozdul, szemem lobban.

Karom lendül akaratlan, –

Még a kő is forr alattam.

Új a föld is, új az ég is,

az Isten, a mindenség is.

„Harc! Kitartás!“ – mondom vissza,

s hazám lesz a pesti utca.

Hazám ez a világváros,

szülőföldemmel határos.

Testvéreim százak, ezrek...

Újra hinni, élni kezdek!...

(Virradat, 1938. november 21.)

 

Hangsúlyozom, a nagy b...s probléma az ha valaki csak ezzel azonosul.