Sziasztok!

Az a tapaszatalatom sok fórumon (nem feltétlenül ezen, hanem általában), hogy tele van negatív hozzászólásokkal, ami érthető is. Sokan akkor fordulnak ezekhez a felületekhez, amikor rossz a helyzet, és ha elrendeződnek a dolgok, tovább lépnek (persze más oka is lehet annak, ha valaki nem tér vissza, de szerintem ez egy gyakori jelenség). Én is többször csináltam ilyet: amikor jobban lettem, egyáltalán nem akartam már a problémával foglalkozni. Viszont ma valahogy eszembe jutott, hogy mennyire sokat segített nekem, amikor egy-egy pozitív történetet is olvastam valahol, így aztán gondoltam, megosztom az enyémet. 

Csodás gyógyulásról nem tudok beszámolni, de nagyon jó az életminőségem ahhoz képest, hogy crohnos vagyok. 2007 ősze óta voltak tüneteim görcsök és puffadás formájában, de csak 2013-ban diagnosztizáltak vékonybél Crohnnal. A problémák jöttek-mentek, a vérképem tele volt csillaggal, de minden csak egy kicsit volt magas vagy alacsony, így nem igazán jöttek rá, hogy mi bajom van. (Ennek az is része volt, hogy nem a megfelelő vizsgálatokat végezték el - hogy ez mennyire gáz szakmailag, abba most nem mennék bele. A Crohnnak ezer arca van és nem is mindig olyan egyszerű diagnosztizálni.) Aztán véletlenül kerültem a mostani orvosomhoz, akinek körülbelül 2 percébe telt rájönni, hogy mi a gond. Őt igazolták a vizsgálatok is, és amikor meglátta az eredményeimet, az első mondata az volt hozzám: "Ugye tudja, hogy vékonybél nélkül nem lehet élni?" Be is kapkodtam a gyógyszereket lelkesen, és már az első pár szemtől jobban lettem.

Ezt követően a helyzet csak javult, az eredményeim egyre jobbak lettek és ma már tünetmentes vagyok. Az orvos is azt mondta, hogy sokkal kevésbé agresszív Crohnom van, mint az elsőre látszott - az első vizsgálaton rengeteg szűkületet találtak, és félő volt, hogy ezek nem pusztán gyulladások, hanem hegek. (A vékonybelet nem lehet tükrözni, így ez nem volt egyértelmű.) Ma már ezek a szűkületek nincsenek meg, a vérképem tökéletes és minimális gyógyszert szedek csak, sőt, hamarosan tovább fogjuk csökkenteni az adagot.

Tudom, hogy nem mindenki ilyen szerencsés, és azzal is tisztában vagyok, hogy az élet hosszú (remélem :) ), úgyhogy még velem is bármi megtörténhet. Ugyanakkor egyértemű, hogy nem minden Crohn ugyanolyan, vannak vadabb és szelídebb formái, és elsőre nem mindig látszik, hogy mibe futottunk bele, így nem szabad rögtön nagyon elkeseredni. Van esély rá, hoyg rendbe jöjjenek a dolgok! :)

Kitartást és egészséget mindenkinek!!