"az asszimilált zsidók többnyire nem vették jó néven, ha a másságukra rámutattak. Másrészt ezt a másságot maguk is őrizték és számon tartották. Gyurgyák Jánossal sok mindenben nem értek egyet, de abban igen, hogy a zsidóság asszimilációja bizonyos szempontból valóban nem volt sikeres. Mert igaz ugyan, hogy ők voltak a magyar kultúra legnagyobb fogyasztói és mecénásai, de ez nem változtatott azon, hogy a zsidók és a nem zsidók kölcsönösen számon tartották egymást zsidóként és nem zsidóként. És elég erősen elzárkóztak egymástól. Megjegyzem, ez ma sincs nagyon másképp"

Tagadhatatlan ugyanakkor, hogy ez a kölcsönös számon tartás a zsidóság részéről nagyságrendekkel hatékonyabb, mint a másik oldalról. Magyarán mondva a nem zsidó származású közeg alig-alig van tudatában a politikában, gazdaságban, médiában, tudományos, kulturális életben részt vevők valódi származásának, miközben a másik oldal az asszimiláció szűk másfél évszázada alatt meglehetősen zárt sorokba rendeződött.