Elkészült a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara vitaanyaga, amely már a kormány asztalán fekszik:
Magyarország növekedésében és felzárkózásában ma már az egyik legsúlyosabb gond a humántőkében mutatkozó hiány. A romló helyzet helyenként már nem csak a színvonalra hat negatívan, hanem a vállalkozások működőképességét is veszélyezteti. A feldolgozóiparban a cégek 80, az építőiparban 60, a szolgáltató szektorban pedig a 40 százalékuk küzd munkaerőhiánnyal.
Az MKIK szerint ennek okai:
- a gazdaság növekedése pótlólagos munkaerőigényt támaszt,
- az elvándorlás és ingázás okozta hiányt a környező országokból való bevándorlással nem tudjuk pótolni,
- az aktivitási ráta és a foglalkoztatási ráta növekedése mellett csökken a munkába újonnan belépők száma
A munkatermelékenység ezzel párhuzamosan lassabban növekszik, mint a bérek, és mindkét területen felzárkózásra lenne szükség. A béreknél ez ugyan már megindult, de a jelenlegi termelékenységi szinttel a hazai bérek nem közelíthetik meg a nyugati bérszintet. Az MKIK szerint a 6 évre szóló bérmegállapodás miatt 2017-ben várhatóan 12%-kal nőnek a bérek. Problémaként említik, hogy a magyar adóék ugyan csökken (2016-ban 49% volt), de még most is magasnak számít az OECD-országok között.
A foglalkoztatás 2015-16-ban látott erőteljes növekedése 2017-ben is folytatódik, de az ütem csökken. A növekedés 2018-ban várhatóan megtorpan, ami demográfiai okokkal magyarázható, és azzal, hogy a munkaerőtartalék képzettségi szintje nem megfelelő. A 2017-ben elérhető 4%-os munkanélküliségi ráta lényegében teljes foglalkoztatottságot jelentene, de ebben fontos szerepet játszanak a közfoglalkoztatottak.
A munkaerőhiányos helyzet szerintük rövid távon leginkább úgy javítható, ha az állami szektorban és a közfoglalkoztatásban dolgozókat képzésekkel átterelik az elsődleges munkaerőpiacra.
A külföldön dolgozókat és az ingázókat együttesen 4-500 ezer főre becsülték, akik így érdemben befolyásolják a munkaerő kínálatát. A külföldi munkavállalás szerintük meghatározó maradhat, amit a béremelés önmagában aligha old meg, ráadásul éppen azok mennek el az országból, akik szakképzettek vagy felsőfokú végzettséggel rendelkeznek. Mindeközben úgy vélik, hogy a minimálbér - habár növekvő, de még mindig alacsony - szintje, a szociális transzferek, illetve a közmunka elszívó hatása visszafogja a munkaerőkínálatot.
A kihívásokra hosszú távon az automatizálás, az innováció és a robotizáció lehet a válasz, az olcsó munkaerőre építő cégek ugyanis előbb-utóbb el fognak tűnni. A magyar tőkeerős cégek pedig lehetséges, hogy a környező, alacsonyabb bérű országokba helyezik ki a termelésüket.
Az MKIK szerint át kell alakítani a szak- és felnőttképzést úgy, hogy a folyamatosan változó igényeknek megfelelő legyen. A régiók fejlesztési terveit figyelembe véve kell megvalósítani egy pályakövetési rendszert, és fontos lenne integrált adatbázisok működése is. Az Országos Képzési Jegyzéket is szükséges átalakítani, például összhangba hozni a TEÁOR-FEOR-OKJ hármasát. További javaslat, hogy átjárható oktatási rendszert alakítsanak ki, de segítene az is, ha a szakképzési hozzájárulást úgy használhatnák fel, hogy javuljon a vállalatok döntési szabadsága a felhasználhatóságot illetően. A támogatott felnőttképzési irányokat és a munkaadói igényeket közvetlenül össze kell hangolni. Nagyon fontos a digitalizáció kérdése is, ezen belül a digitális írástudás megteremtése, amely alapfeltétel lesz a munkaerőpiacon.
A járulékcsökkentés jó hatással van a munkaerőpiacra, de a mai magyar munkaerőhiányos helyzetet csak kisebb részben okozzák a magas közterhek. Ugyanakkor a járulékcsökkenés több szempontból is kedvező:
- munkáltató foglalkoztatási költségeinek csökkentése növeli a vállalati nyereségességet, ezen keresztül lehet javítani a beruházási hajlandóságot, és
- a munkáltatók a járulékcsökkentést béremelés formájában átengedik a munkavállalóknak.
A munkavállalói terhek csökkentése közvetlenebb megoldás lehet, egy ilyen intézkedésnek már érzékelhető hatása lenne, jelentős réteget mozgatna meg.
A közterhek csökkentése azonban csak rövid távú megoldások lehetnek, hosszú távon ugyanis a teljes tényezőtermelékenység növelése alapozhatja csak meg a bérek további emelkedését.
A közmunka keretében speciális, az egyének élethelyzetéhez igazodó képzéssel kombinált foglalkoztatási programokat kell szervezni, ezzel enyhítve a munkaerőhiányos állapotot. Figyelembe véve, hogy a közmunkások csaknem fele, átlagosan 47%-a rendelkezik közép- vagy felsőfokú képzettséggel, ők az MKIK szerint feltehetően el tudnának helyezkedni a versenyszférában is, velük potenciálisan utánpótlásként, munkaerőtartalékként lehet számolni, azonban a területi problémák ezt megnehezítik.
A közfoglalkoztatás az ország több területén már a versenyszféra elől vonja el a potenciális munkavállalókat és kiemelik, hogy sok területen nincs más munkalehetőség.
A 2014-2020-as uniós ciklus forrásait a kkv-khoz kell eljuttatni, ugyanakkor fel kell hagyni a munkahelyteremtés, -megőrzés ösztönzésével, pályázati feltételként való előírásával. Fontos, hogy csak növekedésképes vállalatok kapjanak ilyen pénzt. A GINOP-forráoskat pedig úgy kellene átcsoportosítani, hogy több jusson gépfejlesztésre, kapacitásbővítésre, technológiafejlesztésre. A pályázatoknál a finanszírozást különböző eszközök kombinációjával kellene megoldani: 20% saját erő, 30% vissza nem térítendő támogatás, 50% kamatmentes hitel.
Rövid távon a legkeresettebb szakmákban biztos, hogy további béremelést kell végrehajtani. Ugyanakkor erre nem minden ágazatban van lehetőség. Szélesebb körben szükséges alkalmazni az atipikus foglalkoztatást, elsősorban a részmunkaidős és az otthon végezhető munkalehetőségek növelésével. Preferálni kell az utazási, lakhatási támogatásokat, valamint a különféle ösztöndíjprogramokat.
Az MKIK azt is javasolja, hogy csökkentsék a szezonálisan - turizmus, vendéglátás - területén működő vállalatok adóterheit.
Hosszabb távon ki kell dolgozni egy 2030-ig szóló felzárkóztató programot, ötéves ciklusokban. A képzetlen és elszegényedett rétegekről is gondoskodni kell, főleg a roma réteg felzárkózásának kérdését, iskoláztatását és munkába állását szükséges megoldani. A 8 általános befejezését nagyon nehéz kérdésnek ítélik azoknak az esetében, akiknél ez eddig nem sikerült.
Az elvándorlás dinamikáját muszáj csökkenteni, emellett elő kell segíteni a külföldön dolgozó magyarok hazai munkavállalását is, az eddigi intézkedések ugyanis nem voltak eléggé eredményesek. A közfoglalkoztatás körében a képzést a helyi sajátosságokra és munkalehetőségekre tekintettel kell megszervezni, ennek során a 8 általánossal rendelkezők számára szükséges biztosítani a szakképzést, illetve a továbbtanulás lehetőségét. A nagyobb mobilitás is elkerülhetetlen, mert ez lehet a kulcsa a területi problémák megoldásának.
Konkrét munkaerőigényekre épülő államilag támogatott foglalkoztatási és képzési programokat kell indítani és a közfoglalkoztatottak képzése is hatékonyabb lenne, ha az a vállalatok munkaerőigényére épülne.
