Bár engem nem kérdezett senki, nekem is KDP-90 jó féléve.

Nagyon el van találva az a hangszer!

Tizenéves lányom a zongoratanárnál egy viseltes pianínón játszik, és a "zenekar órán" gyakran játszhat hangverseny zongorán, tehát két akusztikussal is van tapasztalata.

Többször mondta már:

"Amit ezen (a Kawain) el tudok jól játszani, azt az összes akusztikuson még jobban el tudom játszani."

Ezt a mondatot picit értelmezem, mert lehet, hogy valaki nem úgy érti, ahogy lányom gondolta.

A Kawain nem nehezebb játszani, hanem dinamikailag igényesebb, jobban odafigyelő játékot kíván, és egy leheletnyivel "erősebb" billentése van, mint az átlag húrosoknak. (Ezt piszok nehéz szavakkal leírni. Most jövök rá, ahogy próbálom.:))

 

Én alapból hegedűs vagyok, (a pianínó a 2. hangszerem) így innen hozok példát, ha nem untatlak benneteket.

Egy "olcsóbb", nem "mesterhegedűn" (direkt az idézőjelek!) nehezebb "azt a hangot" kihozni, mint egy több kategóriával magasabb hangszeren.

A mester hegedű:

kevésbé reccsen be;

máshogy "dobja" a vonót;

az A húr mindig lágyabb, a többihez illeszkedő;

a G húr mindig bársonyosabb;

az E húr sem olyan éles... stb, stb.

 

Szóval a KDP-90 azért népszerű az egész világon(!) több éve már ('14-ben jött ki, tehát azért nem egy őstulok), mert olyanoknak készül, akik az első 5-8 évüket töltik a zongora tanulással. Éppen olyan, hogy megszokjad pl. az egyenletes dinamikát, az eléggé erős billentést, stb.

 

Erre éppen 3 hete erősített rá a lányom zongoratanára, aki nálunk járt.

Odaült a zongihoz (előtte ezen a típuson még nem játszott) és néhány ütem után:

"Hűű, de oda kell figyelnem, hogy mit csinálok! Érzékeny a kicsike. De nagyon rendben van a hangja és a mechanikája is."

(Jól esett, hogy egy szakember is megerősített abban, amit én is tapasztaltam.)